Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Perendy László: Theophilosz hiányos Dekalógusa
Theophilosz hiányos Dekalógusa PERENDY LÁSZLÓ Akárcsak Ezekiel értelmezésében, Theophiloszéban is a megtérés azonos a törvény (újbóli) megtartásával. A törvény megtartása megigazuláshoz (δικαιοσύνη) vezet, ami az örök élet garanciája. A következő fejezetekben Theophilosz a Tízparancsolat után egy másik „törvény- gyűjtemény” felé irányítja figyelmünket, „a próféták és az evangéliumok tanítását” tárgyalja, amely véleménye szerint egybecseng a „törvény és a próféták” tanításával. A próféták könyveinek és az evangéliumoknak összehangoltságát az a tény biztosítja, hogy ezeknek az írásoknak mindkét csoportja esetében ugyanaz a lélek inspirálta a szerzőket. A nomosz integritását kell megőrizni annak érdekében, hogy az ember megtérhessen és visszanyerje eredeti, Istennek tetsző állapotát.22 Robert M. Grant nyomán Rogers négy csoportra osztja az ún. másodlagos nomosz megtartásával kapcsolatos erényeket: megtérés (μετάνοια), igazságosság (δικαοσύνη), tisztaság (σεμνότης), jóakarat (εύνοια). Ezekhez csoportosítja azokat az ó- és újszövetségi idézeteket, amelyekkel alátámasztja Theophilosz ezt a beosztást.23 Ez a másodlagos törvénygyűjtemény nem annyira hozzáadást jelent az elsődlegeshez, hanem a Tízparancsolat természetes kiteijesztését. További sajátsága, hogy Salamon Példabeszédeinek könyve érdekes módon, szintén a prófétai nomosz forrásaként szerepel. Figyelemre méltó, hogy Theophilosz számára Máté evangéliuma az evangéliumi nomosz elsődleges forrása, továbbá a páli levelekből vett idézeteket szintén ide sorolja. A püspök szerint a megtérés lényege az, hogy a morális törvény buzgó tanulmányozójává és megtartójává válik valaki. Rogers úgy látja, hogy Theophilosz véleménye eltért Pálétól abban a tekintetben, hogy a püspök szerint Adámtól Mózesig is létezett a Törvény, azonban szükség volt az ősszülőknek adott eredeti törvény felidézésére és újrafogalmazására. Ezt a célt szolgálta a Mózesnek adott Tízparancsolat.24 Rogers külön fejezetben tárgyalja azt a kérdést, hogy milyen szerepet tulajdonít Theophilosz a prófétáknak és a (helyi) egyházaknak az ember megváltásában. Érdekességként meg kell jegyeznünk, hogy a püspök bizonyos értelemben a prófétákhoz sorolja a Nevi’im-ben foglaltakon kívül még Adámot, Mózest, Salamont és talán Jézust és Pált is.25 A „próféta” kifejezés általános értelemben számára azt a személyt jelenti, aki előmozdítja a nomosznak mint az üdvösség forrásának ügyét. Jellemző rájuk, hogy a történelmileg hiteles, isteni tanítás birtokosai, az isteni bölcsesség hordozói. Amikor a keresztények az ő müveiket olvassák, a lélek oktatja őket, ezért az igazság birtokosaivá válnak. A próféták legfontosabb feladata az üdvözítő nomosz megőrzése és bemutatása, oktatása.26 A nomosz üdvösségszerző jellegének és kibontakozásának theophiloszi elméletét Összegezve Rogers nyomán megállapíthatjuk, hogy Antiokhia püspöke a törvényadás négy alkalmáról, négy korszakáról tud. Isten először magával a teremtéssel hirdet törvényt, másodszor pedig a paradicsomban. A harmadik alkalmat meghatározott időszaknak (τακτός χρόνος) nevezi a szerző. Az utolsó törvényadási korszak a feltámadás időszaka. Theophilosz a harmadik korszakot tárgyalja részletesen. Hisz abban, hogy a bukott em22 R. Rogers, op. dt. 130-131. 23 R. M. Grant megkísérelte a sztoikusok négy kardinális erényének kategónái (φρόνησίς, σωφροσύνη, ανδρεία, δικαιοσύνη) szerint csoportosítani a Theophilosz által felsorolt erényeket. Ez a beosztás — legalábbis részben — fellelhető a 4Makk 2,2—4-ban, a Bölcs 7,7-ben és Philón több művében (R. Rogers, op. cit. 147). 24 R. Rogers, op. cit. 132-133. 25 Ibid. 148. 26 Ibid. 133-137. TEOLÓGIA 2010/3-4 241
