Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Perendy László: Theophilosz hiányos Dekalógusa
PERENDY LÁSZLÓ Theophi lösz hiányos Dekaiógusa ják, vagyis a káromlás és a szombat megszegése. A felsorolást követően Mózest ennek az isteni törvénynek szolgájaként (του θείου νόμου διάκονος) említi. Kiemeli, hogy ez a törvény nemcsak egyetlen egy nép érdekeit szolgálja, hanem tekintettel volt a jövevények (προσήλυτοι) védelmére is, emlékeztetve az izraelitákat, hogy ők is jövevények voltak Egyiptom földjén (III 10). Rick Rogers úgy véli, hogy a προσήλυτοι kifejezés másik jelentésére (prozelita, megtérő) utalva Theophilosz burkoltan a kereszténység elfogadására hívja Autolükoszt, és azt érzékelteti vele, hogy a Tízparancsolat nem embertelen és személytelen törvény, hanem az egyes emberek kibontakozását lehetővé tevő, empatikus nomosz.18 Az a törvény az egész világnak (παντί μέν τω κόσμω) szól, de különösen a hébereknek (παντελώς δέ τοΤς Έβραίοίς). Ennek a törvénynek Mózes csak szolgája, azonban Isten a törvényhozója (νομοθέτης). A III. könyv 11. fejezetének elején Theophilosz arról beszél, hogy a nép megszegte a törvényt, de Isten később prófétákat küldött saját testvéreik közül (έκ των όίδελφών αυτών; MTörv 18,15), hogy tanítsa és emlékeztesse (προς τό διδάσκειν και άναμιμνήσειν; Jn 14,26) őket a törvény tartalmára. A János- evangéliumra való utalás nyilván azt jelzi, hogy Theophilosz a Szentiélektől inspirált embereknek tartotta a prófétákat. Az összefüggés alapján egyértelmű, hogy továbbra is a Tízparancsolatról van szó, ugyanakkor Theophilosz nem tér ki arra, hogy miért módosította a Kiv 20 szövegét, elhagyva a már említett két parancsot. Nem ad választ arra az önkéntelenül is adódó kérdésre, hogy az elhagyás korrekciót jelent-e vagy pedig csak rövidítést. Rogers úgy látja, hogy ezen a helyen nem is annyira a törvény tartalmi elemei foglalkoztatják Theophiloszt, hanem csak a törvényszegés tényét és Isten gyógyító irgalmát akaija kiemelni.19 Az irgalom szó (οίκτιρμός) szerepel, mint a páli levelekben számos helyen: Rom 12,1; 2Kor 1,3; Kol 3,12; Fii 2,1; Zsid 10,28. A következőkben Theophilosz Izaiástól, Ezekieltől és Jeremiástól idéz olyan részeket, amelyek az isteni irgalmasságról szólnak, néven nevezve a prófétákat. Központi szerepe van az Ezekiel-idézetnek (Ez 18,21.23): Autolükoszhoz III 11: καί έτερος προφήτης Έζεκιήλ φησιν· „’Εάν άποστραφή ό άνομος άπό πασών τών ανομιών <αύτού>, ών έποίησεν, | καί φύλαξη τάς έντολάς μου καί ποίηση τα δικαιώματα μου, ζωή ζήσεται, καί ού μή άποθάνη. Πασαι αΐ άδικίαι αύτοΰ, ας έποίησεν, ού μή μνησθώσιν, άλλ’ <έν> τή δικαιοσύνη, ή έποίησεν, ζήσεται. 'Ότι ού βούλομαι τον θάνατον τού άνομου, λέγει κύριος, ώς <τό> έπιστέψαι άπό τής οδού τήσ πονηράς καί ζήν αύτόν.”20 Ezekiel, a másik próféta ezt mondja: „Ha a bűnös elfordul minden vétektől, amit elkövetett, megtartja parancsaimat és igazságosságomat gyakorolja, akkor életben marad és nem hal meg. Feledve lesz mindaz a jogtalanság, melyet elkövetett, sőt a megtett igazságosságáért élni fog: mert nem akarom a bűnös halálát, csak hogy visszatéríthessem őt gonoszsága útjáról, s életre kelthessem.21 " R. Rogers, op. dt. 129. 19 Ibid. 130. 20 Ad Autolycum, 111. 21 Autolükoszhoz, 505. 240 TEOLÓGIA 2010/3-4
