Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja
KRANITZ MIHÁLY ü Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja detű apostoli levélben megfogalmazta azt a missziós jellegű elkötelezettséget, mely az egyház evangelizációs magatartásának az alapja: teljesen Krisztusra és az ő egyháza misztériumára kell összpontosítani, s ugyanakkor nyitottnak lenni a világ felé.34 Az elmúlt XX. század állapotára - foglalja össze II. János Pál - az egyház evangéliumi választ tudott adni, kiemelve, hogy mennyire szükséges a tisztulás és a megtérés. A nagy jubileum II. János Pál számára egy új advent, amelynek során az egyház fogékonyan a Szentlélek indításaira „mindent meg akar újítani Krisztusban”. Tulajdonképpen a század valameny- nyi pápája ebben az irányban dolgozott - összegzi gondolatait II. János Pál.35 A pápa az egyik legnagyobb gyógyításra váró magatartásnak a vallási közömbösséget tartja, mely „sok mai embert arra késztet, hogy úgy éljen, mintha Isten nem volna, vagy megelégedjék egy olyan felszínes vallásossággal, mely összeegyeztethetetlen az igazsággal és az erkölcsi kötelességekkel”.36 II. János Pál pápa fontos szerepet szán az evangelizációban a kisközösségeknek, vagy más néven az egyházi bázisközösségeknek: „Ok az egyház életrevalóságának jelei, a nevelés és az evangelizálás eszközei, továbbá magja lehetnek egy új közösségnek, amely a »szeretet civilizációjára« épül.”37 A pápa továbbra is hangsúlyozza, hogy a különböző vallások megismerése nem csökkenti az egyház elkötelezettségét, hogy vonakodás nélkül hirdesse Krisztust. „Az a tény, hogy más vallások követői is megkaphatják Isten kegyelmét és Krisztus által megőrizhetik azt a közösségi kegyelmi eszközök nélkül, nem menti fel az egyházat a kötelezettség alól, hogy a hit és a keresztség felvételére buzdítson, amelyet Isten minden népnek rendelt.”38 II. János Pál pápa drámaian szól a korábban már evangelizált keresztény országok kialakult helyzetéről, ahol egy új evangelizá- cióra van szükség: „Az egyháznak és evangelizáló munkájának hozzájárulása a népek fejlődéséhez nem csupán a déli féltekére és az ott található anyagi nyomor és elmaradottság leküzdésére irányul, hanem az északira is, amely a »túlfejlődés« okozta erkölcsi és szellemi nyomorral küzd. A világ egyes részein ma eluralkodott egy bizonyos vallástalan szemléletmód, amely abban a hiszemben él, hogy elegendő a műszaki fejlődés és a gazdasági növekedés kibontakoztatása és bővítése, hogy az ember emberibbé váljék. De a lélektelen fejlődés nem tudja az embert kielégíteni, a túlméretezett jólét ugyanolyan kártékony, mint a mérhetetlen nyomor.”39 A pápa már korábbi, Chnstifideles laid kezdetű apostoli buzdításában (1988) kiemelte: „Az egyház, bár tökéletesen tisztában van az új evangelizáció sürgető tényével, mégsem mondhat le az örök feladatról, vagyis arról, hogy eljuttassa az evangéliumot mindazokhoz — férfiak és nők millióihoz —, akik még nem ismerik Krisztust, az emberek Megváltóját. Ez különös módon missziós feladat, melyet Jézus az egyházára bízott, és mindennap újra meg újra rábíz”.40 Ezenkívül fontos azoknak a világiaknak a közreműködése is, akik „munkájukat a családokban, az iskolákban, a politikában, a szociális és 34 Vö. II. JÁNOS PÁL pápa, Tertio millennio adveniente (apostoli levél), 17—18, SZÍT, Budapest 1995, 21. Lásd még: Kasper, W., Es ist Zeit, von Gott zu reden, in Die Gottesfrage heute (szerk. Augustin, G.) Herder, Freiburg 2009, 13-31. 35 Vö. Tertio millennio adveniente, 22—23. 36 Tertio millennio adveniente, 36. 37 RM 51. Már VI. Pál pápa sürgette a bázisközösségeket, hogy az egyház útmutatásai szerint vegyenek részt az evangelizálás munkájában. Vö. EN 58. 38 RM 55. 39 RM 59. 40 II. JÁNOS PÁL pápa, Christifideles laid, 35. Apostoli buzdítás a világi hívőknek az egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről, SZÍT, Budapest 1990, 90—96. 224 TEOLÓGIA 2010/3-4
