Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja
Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja IS KRANITZ MIHÁLY 3. A HIVATÁSOK ÉS A MISSZIÓS LENDÜLET CSÖKKENÉSE A II. Vatikáni Zsinat megnyilatkozásaiban lefektette a megújult missziós és evangelizációs teológiát az Európában és a világban végbemenő nagy átalakulásokkal szemben, de mégsem tudott kiemelkedő hatást elérni. A zsinat utáni évek missziós korszakát valójában válságidőszaknak kell tekinteni, ami napjainkra is jellemző.10 A „misszió” kifejezés értelme is bizonytalanná vált. Még a XX. század második felében is a misszió gyakran összekapcsolódott a gyarmatosítással és az európai hatalmak birodalmi igényeivel. Miután az ’50-es, ’60-as évektől nagyon sok ország elnyerte függetlenségét, nemcsak a különböző országok társadalmai, hanem a helyi egyház is a saját lábára állt. A bangkoki missziós világkonferencián (1973) a harmadik világ képviselői a nyugati misszionáriusok küldésének a leállítását követelték.11 Ezzel együtt a vallások keresztény értékelése is módosult. A zsinat a vallások közös vonásait emelte ki, és pozitív módon értékelte a különféle vallási jelenségek mellett a hinduizmust, a buddhizmust, az iszlámot és a zsidóságot.12 A zsinat általánosságban állapította meg, hogy „a katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert.”13 A nem keresztény vallások felértékelődése viszont bizonytalanságot okozott a teológusok között és a keresztény hívek körében is. Ha a vallások az üdvösségre vezetnek, akkor mi értelme van a missziónak? Van-e joga az egyháznak más kultúrák és vallások tagjai számára az evangéliumot hirdetni? A XX. század utolsó évtizedeiben lecsökkent a misszionáriusok száma, és a missziós tevékenységet is elbizonytalanították a kérdések és a viták.14 A felmerülő kérdésekre adott választ VI. Pál pápa, amikor 1975-ben közzétette Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítását a mai világ evangelizálásáról. A pápa kifejtette, hogy a zsinat „Isten órája” volt, és az egyház is ragaszkodik a hitbeli örökséghez, valamint a hit átadásának kötelezettségéhez.15 A pápa, felmérve az egyháznak a világban való új helyzetét, határozott kérdéseket intézett a püspökökhöz, akik az 1974-es szinó- duson foglalkoztak az evangelizáció kérdésével: „Mi az az evangéliumi üzenetben, ami a mai embert különösen is megragadja? Mennyire, hogyan tudja az evangélium átalakítani a mai embert? Milyen módszereket kövessünk az evangélium hirdetésében, hogy az emberek könnyebben befogadják?”16 Ezek a sürgető kérdések ma is aktuálisak, és teljesen beleilleszkednek a zsinattól napjainkig tartó missziós és evangelizációs egyházi gondolkodásba. VI. Pál pápa kifejti, hogy „az egyháznak mindig meg kell térnie, meg kell újulnia, önmagát kell evangelizálnia ahhoz, hogy szavahihetően evangelizálhassa a vilá10 Vö. NÉMET, L., Ad gentes: határozat az egyház missziós tevékenységéről (1965), 399. 11 Vö. NÉMET, L., Ad gentes: határozat az egyház missziós tevékenységéről (1965), 400. 12 Vö. Nostra aetate. Nyilatkozat az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, SZÍT, Budapest 2000, 399—403. 13 NA 2. 14 A vallások keresztény megközelítése a tanítóhivatal kiemelt feladatai között szerepel. A több mint negyven évre visszatekintő dokumentumgyűjteményt lásd: CoNSEIL PONTIFICAL POUR LE DIALOGUE INTERRELIGIEUX, Le dialogue interreligieux dans l’enseignement officiel de l’Église catholique, du Concile Vatican II. á Jean Paul II.: 1963— 2005, Editions de Solesmes, Solesmes 2006. 15 Vö. VI. PÁL pápa, Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítását a mai világ evangelizálásáról 3, in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, SZÍT Budapest, 1986, 512. 16 EN 4. TEOLÓGIA 2010/3-4 221
