Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Beke Margit: A Pázmáneum a XX. században
A Pázmáneum a XX. században BEKE MARGIT superpelliceumban jelent meg a kápolnában, és a sekrestyés prefektus összeszámolta őket a partikula miatt. A ministrálás a hetes tisztségéhez tartozott. A mise kezdetétől az Urfel- mutatásig a növendékek énekeltek, azután csendben voltak áldozás utánig, a mise végét énekkel - szombaton a Pázmány-féle „O speciosá”-val - zárták. A spirituális minden vasárnap és ünnepnapon a szentmise olvasmányai alapján félórás szentbeszédet tartott. Ausztriában 1926 karácsonyán első alkalommal engedték meg az éjféli mise tartását, és a növendékek saját kápolnájukban hallgathattak misét.14 Ez a nap különös ünnepélyességgel telt mindig, hiszen este 6 órakor vesperást tartottak, karácsonyfagyújtás, ajándék, vacsora után pásztorjáték, majd 11 órakor zsolozsma, és az éjféli mise következett. A Pázmáneum elöljárói a második világháború idején nem csupán a növendékek részére tartottak szentmiséket, hanem a házba betelepített lakók igényének megfelelően vasár- és ünnepnapokon szentmisét mondtak szentbeszéddel, májusban pedig naponta litániát is. Amikor 1945-ben a lakók eltávoztak az intézetből, ünnepélyes hálaadást végeztek azért, hogy Isten megóvta őket minden bajtól. A városban, a Kaertnerstrassei templom magyar miséi zsúfolásig megtelt hívekkel, és Bécs lakossága csodálkozva szemlélte a magyar katonák és polgári menekültek buzgóságát. A spirituális 1908-ban elrendelte, hogy június 29-ét Pázmány Péter névnapjának emlékezetessé tételére mindenkor énekes nagymisét tartsanak.15 Karácsonykor és nagyhéten a növendékek az officiumot az egyetemi templomában mondták, ahol a szertartást a spirituális végezte, amely szerzett kötelesség volt, és még abból az időből származott, amikor a jezsuiták vezették a Pázmáneumot. Egyébként a nagyheti szertartáson nem csak a jezsuiták, hanem a Sacré Coeur nővérek templomában is énekelte a pazmanita énekkar Jeremiás siralmait és a Passiót.16 Ezen kívül otthon is szívesen énekeltek többszólamú énekkarukkal különösen ünnepi vesperásokon és szentmiséken. A szentségi fegyelem változásának is tanúi lehetünk. A növendékek minden héten gyóntak, akiknek zöme a spirituálishoz járt. Különösen szerették Drexler Antalt, aki hetente szombat délutánonként gyóntatott, és minden esti ima előtt. A spirituálishoz az első éveseknek minden hónapban, a többieknek kéthavonta lelki kollokviumra kellett járni, aminek szívesen tettek eleget. Gyóntatásra még bejárt egy jezsuita atya, illetve több pap is, mint például az 1930-as évek végén Rudolf Löwenstein, a 72 éves hittanár és Herczeg János, valamint Sípos András kassai egyházmegyés pap, a máltai lovagrendi templom igazgatója. Első alkalommal olvasható a dokumentumok között, hogy 1938/ 39-ben a növendékek bárhol a városban máshol is elvégezhetik heti gyónásukat.17 Ugyanakkor, a Bécsben tartózkodó világi magyarok bejárnak gyónni az intézetbe. Miután Herczegjános eltávozott Bécsből, Sipos András pedig 1941-ben 79 éves korára való tekintettel lemondott, a gyóntatói tisztséget Lang József bécsi káplán foglalta el. A szentáldozáshoz való járulás a század elején hetente egyszer volt kötelező, ennél gyakrabban a gyóntató engedélyével lehetett.18 Később örvendetes haladás történt a napi szentáldozás irányába, amit az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus erősített. Az Oltári- szentség iránti tisztelet abban is megnyilvánult, hogy mindenki tagja a Papi Imaegyesületnek és a Papi Eucharisztikus Társulatnak. 14PT 1926/27. I. 1. 15PáLt Cantus praefectus protocoUuma. 16PáLt Cantus praefectus protocolluma. 17PáLt 1939. Nr. 117. 18PáLt 1900. Leges. TEOLÓGIA 201Ö/3-4 217
