Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 3-4. szám - Beke Margit: A Pázmáneum a XX. században

BEKE MARGIT A Pázmáneum a XX. században és erdők voltak. A sétákra mindig egyforma öltözékben, cilinderben kellett menniük. A majálisokon néha távolabbi kirándulásra mentek reggeltől estig, többek között Gu­tenstein, Heiligenkreutz, Laxenburg városkába. A század elején a rektor külön enged­élyt adott egy-egy kurzusnak, hogy hosszú sétát tehetnek, amikor jóhírű helyen egy-egy pohár sört megihattak.10 Többnyire minden évben kiránduláson vettek részt. Kedvelt búcsújáróhelynek számított Mariazell, Maria-Taferl, ahová különösen a felszentelés előtt állók mehettek el Szűz Mária oltalmát kérve hivatásukra. Néhány alkalommal megtekintették a treffing- falli vízesést is, ha több napra mentek el. Nagy élményben volt részük 1938-ban, amikor minden pazmanita eljutott az örök városba, Rómába, illetve Nápolyba, Pompeibe és Camaldohba, a kamalduli szerzetesek fészkébe. Amikor nagy, nyári szünetre hazamentek a növendékek, akkor a plébánián jelent­keztek, és visszatértükkor a plébánostól Testimomumot kaptak arról, hogy milyen jám­boran és milyen magaviselettel végezték a lelki teendőket. 3. A LELKISÉG FORMÁLÁSA AZ ÉV ÉS NAP TÜKRÉBEN A szemináriumi törvények előírják, hogy a növendék állandó imádságban és szemlélő­désben töltse el idejét.11 A szent gyakorlatokat szelíden, komoly jámborsággal, engedel­mes lélekkel végezze, és az imára, elmélkedésre négy negyedórát szánjon naponta. A kápolna maradt a lelkiség formálásának a színhelye, ahol sokat tartózkodtak a nö­vendékek, és azért vezették be a központi fűtést, mert oda csak reverendában léphettek be. Az elöljárók az 1896. szeptember 16-án megjelent utasítás értelmében igyekeztek az alázatra, engedelmességre, elöljárók iránti tiszteletre való törekvést növelni a növendé­kekben, emellett önállóságra és öntudatos viselkedésre tanították őket.12 Naponta két­szer, ebéd és vacsora előtt Szentírásolvasás és szentségimádás a kápolnában, ezen túl aján­latos minél gyakrabban a szentséglátogatás, és más lelki könyvek olvasása. A házirend előírja az esti imát és elmélkedést lefekvés előtt. A növendékek imádkoznak a jótevő­kért, elsősorban Pázmány Péter lelkiüdvéért, Mária Terézia és I. Ferenc császárért, Ma­gyarország hercegprímásáért, és saját főpapjukért, akiknek jóságából az intézetben ne­velkedhetnek. A hallgatás megtartása nagyon fontos volt az egész ház területén.13 Kivételt képezett ebéd és vacsora alatt az olvasmány után megmaradt idő, amely már engedménynek szá­mított az előző évekhez képest. A felüdülés idején csak a dohányzó-, olvasó-, zene­teremben és a kertben lehetett beszélni. Séta alkalmával a kapun túl csendben beszél­gethettek, illetve otthon a múzeumokban halkan kérdezhettek a másiktól valamit, de a folyosókon és másutt csendben kellett lenni. A spirituális a reggeli elmélkedéshez továbbra is este adta elő az elmélkedést ponto­kat, és ez Drexler Antal idejében latinul történt, kitűnő formában és stílusban. A szent­mise 6 órakor volt és általában 40 percig tartott. Előtte, 5,30-kor már a növendékek a kápolnában tartózkodtak a reggeli ima és elmélkedés elvégzésére. Aki áldozni akart, az l0PáLt Utódomnak, 1906-12 között. "PáLt 1900. Leges III. ,2PáLt 1910. júl. 23. Relatio. 13 PáLt 1913. Nr. 420. 216 TEOLÓGIA 2010/3-4

Next

/
Thumbnails
Contents