Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
KUMINETZ GÉZA Schütz Antal, a pedagógiatudós 2) a minősítések, de pedagógiai feltételei már nem; 3) iskolaalapítás és fenntartás; 4) az állami beavatkozás határainak, garanciáinak megállapítása. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori hatalom nem használhatja uralmát arra, hogy az iskolákat pártpolitikája szekerébe fogja. Ma a népek nagy családja egyre inkább szoros közösséget alkot; ma már mindenki a bőrén érzi, hogy „ami neked fáj, az nekem is fáj”. Nem elég nemzetben gondolkodni tehát, hanem megérett „az emberiség szolidaritásának eszméje, mint feladat. Ez az eszme felhajnallott az ószövetségi prófétákban, az Isten országának nagy gondolatát szentelte megjézus a kereszt vérével, ennek vízióiban küldötte világgá apostolait, tehát nem fantomért küzd, aki ezért a szolidaritásért fárad; a pedagógus sem, s mit tehet érdekében a pedagógus? 1. A gyermeknek a tudatosulás első idejétől fogva, a nevelés első lépéseinél foghatóvá kell tenni, teljesen az ő appercepciós síkján, hogy mindnyájan emberek, egy atyának gyermekei, egy családnak tagjai vagyunk. A teremtéstörténet hatalmas képei, a megváltás drámája rajzolja bele először és kitörölhetetlenül a vallás erejével ezt az igazságot a fogékony lelkekbe. A nevelés nem fáradhat bele, nem fogyhat ki a leleményességből ezt a nagy igazságot az ő nyelvén hirdetni. Hadd érezze, hogy realitással áll szemben, élettel, nem kigondolással... 2. Kezdettől fogva minden rendelkezésünkre álló módon igazi szociális műveltségre kell nevelni és megmagyarázni: a kamcsatkai és a sza- harai négernek csakúgy fáj az igazságtalan elnyomás, sanyargatás, koplaltatás mint nekünk, és ha nekünk jól esik ínségben a segítség, neki is jól esik. Aztán lépésről lépésre, de szívósan céltudatosan meg kell láttatni vele, hogy minden embert a sajátosságaival együtt kell venni; mennyire naiv műveletlenség azt gondolni, hogy mi vagyunk az igazi emberek, mások már csak úgy kegyelemből. [...] Ami másoknak szent, azt tisztelettel kell nézni akkor is, ha nekünk nevetséges. Akik kénytelenek együtt élni, azoknak meg kell érteniük egymás igényeit és szokásait, ahol ajánlatos az az együttélés, ott ki kell egyezni; [...] 3. A növendékekkel nem lehet elég korán megsejtetni és elég későn megértetni, milyen nehéz dolog az emberkezelés, mennyi türelem kell hozzá és mennyi bízás. [...] Itt remélni és dolgozni kell, minden romantikus és irreális ábránd nélkül. [...] Közös eszmék lassan közös gondokra és közös feladatokra tesznek fogékonyakká és készítik az egységes emberiségi életet. Persze nem fogja feledni, hogy amiket felsoroltunk és lehet itt találni, azok csaknem mind az észhez szólnak, de tudja, hogy az eszmék [...] a történéseknek nagy hajtóereje. Az a hajtóerő, mely történelmeket mozgat és az egyes agyban született eszmének történeti lendítést ad, a mélyebb rétegekben gyülemlik azokban az emberi rétegekben, melyek a nevelésnek annál kisebb mértékben hozzáférhetők, minél mélyebbre megyünk és itt még csak nem is sejtjük, milyen erőkkel és ellenerőkkel állunk szemben. Hisz mi lakik ebben a mélységben, melynek neve ember, azt csak a történet revelálja, és az még a jövő homályában teijedezik előttünk. Most dolgozzunk az emberiség szolidaritásán célokkal és részletcélokkal, melyek a paedagogia perennishez tartoznak. De a legmélyebb tendenciák, az immanens történelmi logika is e felé a cél felé sodródik-e? A technika fejlődése követeli az emberi szolidaritást, együttműködést. De a technika haladása nem olyan vállalkozásra sarkalja-e az emberiséget, melynek célkitűzése már a hybrisszel, Iapeti audax genus égostromlásával szövetkezik? Bábeli toronyépítéssel kezdődik a történelem, nem szörnyű toronyomlással végződhetik, s az omlás nem temetheti-e maga alá a kultúrát? A politikai fejlődés meg éppenséggel nem bíztató. Ma már minden felelős ember belátja, hogy a háborúkból nincs köszönet, nemcsak a legyőzőitek számára, hanem a győző számára sem. Az eddigi történelem nem haladt a háború csökkentése és emberesedése felé; sőt! Itt mi biztat, hogy a jövőben az a történelem, nem tudom milyen hatásra, irányt változtat? Itt a mysterium paedagogicum bele torkol198 TEOLÓGIA 2010/3-4
