Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Borián Tibor: Schütz Antal, a piarista
S BORIÁN TIBOR Schütz Antal, a piarista Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a 130 éve született és az 57 éve elhunyt XX. századj jeles magyar hittudósról - mint piarista szerzetesről - megemlékezhetem. Nem nehéz igazolni, hogy tanári, tudományos életpályája piarista hivatásából is forrásozik, vele szerves egységet alkot. Amikor 1942-ben felgyógyult első agyvérzéséből, megírta visszaemlékezéseit Életem címmel, és ezeket „a háromszáz éve magyar téreken vitézkedő piarista rendnek fiúi kegyelettel ajánlja”. 1929-ben, ezüstmiséje alkalmával így válaszolt az őt köszöntők, ünneplők körének: „Kedves Testvéreim, Barátaim, Tanítványaim, én soha életemben mást nem ambicionáltam, mint azt, hogy Kalazanci Szent József családjában becsülettel helyt álljak.” Személyesen csak novíciusként, halálos ágyán láttam 1953. április 20-án. Jelen voltam temetésén, ahol öt püspök és mintegy kétszáz pap tisztelte meg (főként tanítványai), és hallottam Takács József professzor búcsúvételi laudatióját, amellyel először jelölte ki Schütz Antal spirituális és tudományos helyét a magyar egyházban. Megismerhettem gondolkodását, mélységes hitét a fundamentális, a dogmatika órákon (Előd István az ő könyveiből tanított latin nyelven), amellett filozófiáját és kispapként több tanulmányát. Alakja elevenen élt a rendtársak körében; sokszor beszéltek nekünk, fiataloknak a „Pa- ter”-ről — mint példaképről, valamint az ifjúság, a pietás és a tudomány szolgájáról. így szinte belénk ivódott Schütz Antal megbecsülése, életművének ismerete, jó értelemben vett „kultusza”. Előttünk állt valaki, aki „heroikus fokon egyesítette magában a magyar piaristaság minden nagy értékét: a becsületes őszinteséget, a nyílt egyenességet, a természetes egyszerűséget, az igénytelenséget, a közvetlenséget és a feltűnés nélküli munkálkodást” — ahogy Balanyi György piarista professzor, pályatársa megfogalmazta. Schütz Antal valóban Isten adománya volt nemcsak a piaristaság, hanem a magyar katolicizmus, a hitbeli műveltség, a tudományos élet számára is. Egy személyben volt igazi tanár (alkatánál fogva), elmélyült gondolkodó, tudós, és az ifjúság, a felnőtt értelmiség számára lelki vezető, valamint melegszívű ember, készséges rendtárs. Ha úgy tetszik, messziről jött: a Torontál megyei Kistószegen született ún. telepes németajkú családban. Szüleitől jelentékeny szellemi és erkölcsi örökség szállt rá. A polgári iskola 2. osztálya után került a szegedi piarista gimnáziumba. Szívós önműveléssel tanulta a magyar nyelvet: állandóan olvasott magyar klasszikus szövegeket. Egy-két év múlva örömmel mondhatta: „Megtanultam magyarul.” Későbbi veretes magyar szövegeiben is érezhető a német anyanyelv szelleme, szabályossága. Ellensúlyozásaként maga is alkotott újszerű magyar szavakat, kifejezéseket. A gimnáziumban jeles tanuló volt, és TEOLÓGIA 2010/3-4» XUV {2010} 161-167 161
