Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Borián Tibor: Schütz Antal, a piarista
BORIAN TIBOR II Schütz Antal, a piarista korán kialakult piarista hivatása, de osztályfőnöke, Sáfrán József tanácsára csak érettségi után jelentkezett a noviciátusba 1899-ben. Ekkor már korábbi szegedi igazgatója, Magyar Gábor volt a tartományfőnök, és nagy reményekkel küldte a váci noviciátusba. Megemlíthető, hogy a későbbi jeles szegedi költő, Juhász Gyula volt a novíciustársa. A noviciátusban tudatosan készült a rendi életre, szinte minden szabadidejét lelki olvasmányokkal töltötte. 1900-ban tett egyszerű fogadalmat, és került Budapestre a piarista tanárképző intézetbe, a Kalazantinumba. Először magyar-latin szakos tanárságra gondolt, vallási elmélyülése azonban rövidesen a hittudományok felé irányította. A Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karának hallgatója lett. Itt kisebb csalódás érte az akkori alacsonyabb színvonal miatt. Kezdetben a filozófia, majd a szentírástudomány, végül a dogmatika lett kedves szakterülete. Egy tanári előadásban hallotta: ,,Az a Schee- ben alighanem a 19. század legnagyobb dogmatikusa.” — Erre megszerezte és alaposan áttanulmányozta Scheeben Dogmatikaját (egyenként kb. ezerlapnyi három kötetét). Negyedéves kora végéig befejezte a mű tanulmányozását, és dogmatikus lett. A héber mellett eredményesen tanulta a szír, a káld és a klasszikus arab nyelvet. Egyébként azt mondta nyelvtudásáról: ,Jól tudok magyarul, eléggé németül, tűrhetően latinul, szükségből franciául és angolul. Olvasok olaszul, spanyolul, görögül és héberül.” Negyedik teológiai évében kinevezték Prohászka Ottokárt és Karácsonyi Jánost tanárnak, és ezzel megkezdődött a Hittudományi Kar átalakulása. Schütz Antal egyetemi évei alatt nagy gondot fordított továbbra is lelki életének fejlesztésére és papi hivatásának ápolására. 1904. július 2-án szentelték pappá. Ez évben kezdte meg középiskolai tanári pályáját a szegedi piarista gimnáziumban. Hittant, magyart, latint és gyorsírást tanított - az utóbbit már korábban is magas fokon művelte később pedig előadásainak felét gyorsírással rögzítette. Ez is segítette az idő jó kihasználásában. Szegeden bekapcsolódott a diák- pasztorációba, miközben a hittudományok licenciátusa, 1905-ben pedig magistere lett. A vizsgákra készülés nem akadályozta nevelői és lelki vezetői tevékenységét. A diákoknak tartott exhortációkra mindig lelkiismeretesen készült. Sokat gondolkodott, olvasott hozzájuk. Az 1906/1907. tanévtől a budapesti gimnáziumba kapott beosztást. A hittudományok felavatandó doktora, hitszónok és hittanár, a Kalazantinumban a fundamentális, a biblikum és a dogmatika tanára; tagja a középiskolai rendi hittanárokat képesítő vizsga- bizottságnak. További élete ezután Budapesten telt el. Tíz évig hittanár volt a középiskolában, és teológiai tanár a Kalazantinumban. Közben intenzíven foglalkozott a bölcselettel, tüzetesen tanult fizikát, kémiát, matematikát — az utóbbiból négy félévet hallgatott a Tudományegyetemen. Meg akarta éreztetni tanítványaival, hogy ismeri a kor tanult embereinek nehézségeit, és hogy tudományosan is vallja azt, amit a hit tárgyaként előad. Megírta doktori értekezését Kezdet és vég a világfolyamatban (1907) címmel, amelyért sok elismerést kapott. Közben egyre jobban bekapcsolódott a főváros lelki megújítását szolgáló mozgalmakba is. Rendszeresen lejegyezte Prohászka előadásait, megismerte Kanter Károly pasz- torális tevékenységét, tagja , majd főtitkára lett az Aquinói Szent Tamás Társaságnak; bekapcsolódott a Szent István Társulat munkájába is. Képezte magát az egyháztörténelemben, a patrológiában; a gyorsírástanítókat vizsgáztató bizottság tagja volt, a maywaldi piarista gyorsíró hagyomány közvetlen folytatója. Legalább ötvenszer annyit írt gyorsírással, mint rendessel. A piarista hittanár sorban nyert pályázatokat a korszerű gimnáziumi hittankönyvek megírására. 1907-ben a Katolikus hitvédelemmel kezdte a sorozatot (kilenc kiadást ért meg), 162 TEOLÓGIA 2010/3-4
