Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A káptalan sajátos kötelességei és jogai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM « A káptalan sajátos kötelességei és jogai a kitüntetett hely, a püspöki misékre történő bevonuláskor. A liturgikus cselekmények végzésekor kötelezettek voltak a számukra engedélyezett kanonoki öltözék viselésére. Ez magában foglalta a káptalan egyedi jelvénye (kereszt, csillag, gyűrű), a lila reverenda és mocétum, valamint a csipkés karing viselésének jogát.41 Általános kötelességük volt az énekes konventmise bemutatása a káptalan széktemplomában, a zsolozsma imaóráinak ünnepélyes - kórusban történő — végzése. A mindennapos tevékenységhez hozzá tartozott az állandó hivatalokon túl, az adott hétre, illetve napra szóló feladatkörök elosztása.42 A folyamatos liturgikus szolgálat indokolta, hogy három hónapnál hosszabb időre ne távozzanak a káptalan székhelyéről (vö. CIC [1917] Can. 418 § l).43 Az egyes kanonokoknak természetesen lehetett olyan káptalanon belüli (vö. penitenciárius, zsinati bíra, plébániai helynök stb.), vagy a megyéspüspöktől elnyert megbízatása (pl. a teológia vagy a kánonjog oktatása), amely bizonyos alkalmakkor indokolhatta a közös káptalani liturgikus cselekményekről való távolmaradást.44 A valóságos kanonokok - azaz nem a javadalom nélküli ún. számfeletti (supranumerarii) kanonokok — a stallumukhoz kötődő jövedelemre (praebenda) és káptalani osztalékra voltak jogosultak. 4. Mindkét típusú káptalan megszüntetésére vagy átalakítására, ahogy létesítésére is - a CIC (1917) Can. 392 alapján — az Apostoli Szentszék volt az illetékes.45 A káptalan szabályzatát a megyéspüspök vagy az Apostoli Szentszék volt jogosult jóváhagyni. Ennek ki kellett térnie a kanonoki kollégium közös működésének szabályaira, az egyes hivatalok és méltóságok sajátos kötelességeinek és jogainak részletes leírására (különösen a kórusimádság végzésének a rendjére), a kanonoki stallum elnyerésének pontos rögzítésére, valamint a vagyonkezelés kérdésére.46 Az egyes kanonoki stallumok betöltéséhez és a hozzákapcsolódó javadalom elnyeréséhez — adományozás, és ha a szabályzat kifejezetten tartalmazta: a graduális promóció vagy optálás útján - szükséges volt, az ordó presbiteri fokozatán túl, a szabályzatnak megfelelő birtokbavétel, a hitvallás letétele, és a kanonoki liturgikus ruházat felöltése. Tiszteletbeli kanonoki cím adományozására - a hozzákapcsolódó insigniák viselésének és egyéb privilégiumok gyakorlásának esetleges jogával együtt — a megyéspüspök volt jogosult, a káptalan beleegyezésének a kikérésével.47 A Sacra Congregatio Concilii 1923. július 25-i előírása nyomán, a régi káptalani szabályzatokat hozzá kellett igazítani a CIC (1917) normáihoz.48 A káptalan tagjai közül jelölte ki hároméves időszakra a megyéspüspök azokat a konzultorokat, akik munkájában közvetlenül segítségére voltak. Ezen túl azonban, az egyházmegye irányítását érintő minden súlyosabb ügyben ki kellett kérnie a székes káptalan véleményét (vö. CIC [1917] Cann. 427-428). Minden egyéb jogköre mellett bizonyos, hogy a székes káptalan legfontosabb feladatköre az egyházmegye széküresedés esetén történő irányítása és a káptalani helynök megválasztásának joga volt (CIC [1917] Cann. 432-444). A káptalani helynök megválasztásának — kivéve, ha az egyházmegye kormányzatát apostoli adminisztrátor, vagy a Szentszék által arra felhatalmazott személy vette át - a széküresedést követő nyolc 41 VERMEERSCH, A.—CREUSEN, I., Epitome hiris Canonici cum commentariis I, 420; vö. CALAMITA, F. P., I Capitoli Canonicali, 80—81. 42 Conte A Coronata, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum I, Torino 1950, 508—510. 43 Uo. 520. 44 Vermeersch, A,—Creusen, I., Epitome luris Canonici cum commentariis I, 427-428. 45 CIC (1917), Can. 392 — Capitulorum tum cathedralium tum collegiarium institutio seu erectio, innovatio ac suppressio Sedi Apostolicae reservantur. 46 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici I, 526—527. 47 Vö. CIC (1917), 406 §§ 1-3. 48 S. C. Concilii, Litt. Cire. (25 iul. 1923): AAS 15 (1923), 453. 142 TEOLÓGIA 2010/1-2
