Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A káptalan sajátos kötelességei és jogai

A káptalan sajátos kötelességei és jogai

m SZUROMI SZABOLCS ANZELM

2. A káptalanok megalapítása ennek nyomán fenn volt tartva az Apostoli Szentszéknek.31 Az így létrehozott káptalanok legalább három tagból, hagyományosan pedig, tíz főből álltak, és a megyéspüspök legfőbb irányítása alatt, különböző hivatalokra, illetve méltóságokra oszlottak. Ezek közül kiemelkedett (vö. dignitas) - a már említett - prépost, az archidiaconus, a dékán (decanus), a primicerius, a sacratista, a custos, a curatus, a theologus és a penitentiarius. A primicerius mint jegyző, felelős volt a káptalan működésének írásbeli rögzítéséért, a tagokra vonatkozó adatok vezetéséért és a káptalan által kibocsátott dokumentumok összeállításáért.32 A sacratista — vagy sekrestyés - nemcsak a káptalan liturgikus cselekményeinek előkészítését felügyelte, hanem a templom kincstárát is.33 A custos - vagy őrkanonok — a sekrestyés tevékenységének ellenőrzésén túl, felelt az egész templom és a hozzákapcsolódó káptalani épületek javainak őrzéséért, valamint a hívek lelkipásztori ellátásáért. A theologus illetékessége kiteijedt a szenttudományok székesegyházi oktatására és kifejtésére; a penitenciárius kanonok pedig a püspöknek nyújtott segítséget a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásában, különösen a megyéspüspöknek fenntartott ügyekben.34 Ezeken a feladatkörökön túl fontos megemlíteni a kisebb hivatalokat, mint a portarius, a camerarius, a cellarius, a cancellarius (vagy secretarius), a procurator, a hospitalarius, az eleemosynarius, az infirmarius, a punctator, a cantor, és a scholasticus.35 A káptalanok javakat szerezhettek, kezelhettek és gyümölcsöztethettek, a szabályzatukban rögzített, valamint a megyéspüspök által szabályozott módon.36

3. A CIC (1917) a 391-től a 422. kánonig tárgyalta a káptalanok sajátos kötelességeit és jogait.37 A személyekről szóló rész V. fejezet VIII. címének első kánonja (CIC [1917] Can. 391) a fent ismertetett gazdag fegyelmi anyagot összefoglalva, továbbra is a közösségben elmondott ünnepélyes istentisztelet végzésében, a megyéspüspök szenátusi és konzultatív testületének funkciójában és az egyházmegye széküresedés esetén való kormányzásában határozta meg a káptalan általános jogkörét.38 Ezen túlmenően azonban a káptalan fontos szerepet töltött be a lelkek gondozása (cura animarum) terén, a káptalanhoz tartozó plébániák lelkipásztori munkájának ellenőrzésével és plébániai helynök útján történő kisegítésével (vö. CIC [1917] Cann. 402, 471).39 Minden egyes kanonoknak saját stalluma — vagy meghatározott helye - volt a kórusban, amelyekhez egyúttal az adott személy javadalmazása is kötődött. A káptalani méltóságok betöltését a CIC (1917) Can. 396 általánosságban a római pápának tartotta fenn. Az egyházi hierarchiában a kanonokok közvetlenül a püspök - vagy általános helynök - után következtek, megelőzve a társas káptalanokhoz tartozó kanonokokat és az egyházmegye többi papját.40 A kanono- ki méltósághoz hozzátartozott a megyéspüspök helyettesítése az ünnepi miséken, illetve

31 WERNZ, F. X., Ius decretalium II, 929.

32 X 1. 25. un.: FRIEDBERG II, 155.

33 X 1. 26. un.: FRIEDBERG II, 155.

34 Cone. Tridentinum, Sessio XXIV (11 nov. 1563), Canones super reformatione circa matrimonium — Decretum de reformatione, Can. 8. Conciliorum oecumenicorum decreta, 764.

35 Wernz, F. X., Ius decretalium II, 933.

3‘Wernz, F. X.—Vidal, P., Ius canonicum II, Romae 1928, 715, 718.

37 CALAMITA, F. P., I Capitoli Canonicali nel Codice dei Diritto Canonico, Napoli 1923.

38 CIC (1917) Can. 391 - § 1. Capitulum Canonicorum sive cathedrale sive collcgiale seu collegiatum est clericorum collegium ideo institutum ut solemniorem cultum Deo in ecclesia exhibeat et, si agatur de Capitulo Cathed- rali, ut Episcopum, ad normam sacrorum canonum, tamquam eiusdem senatus et consilium, adiuvet, ac sede vacante, eius vices suppleat in dioecesis regimine.

39 CIC (1917), Can. 402 - Si Capitulo adnexa sit cura animarum, haec exerceatur a vicario paroeciali ad normam can. 471. CALAMITA, F. P., / Capitoli Canonicali, 61—62.

40 Wernz, F. X., Ius decretalium II, 947.

TEOLÓGIA 2010/1-2

141