Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
ROZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész nések könyve képet ad az istenellenes erők Krisztus uralma elleni harcáról, és végső megsemmisítésükről. A Zsolt 2,2 erre a mozzanatra nyer alkalmazást három alkalommal (Jel 6,15; 17,18; 19,19). Jel 19,19 Elsőként a Jel 19,19 elemzésével kezdjük, ugyanis mindhárom idézet csak a „fóld királyai” kifejezést emeli ki a Zsolt 2,2-ből, csupán a Jel 19,19 idézi még a zsoltár versének jellegzetes igéjét: „összegyűlni” (sünagó; a Zsolt 2, 2; sünéhtésan pass. Ind. aor. Pl. 2.; ajel 19,19: sünégmena: pass. Ptc. Perf. Pl. acc. Neutr.), világossá téve, hogy a „fóld királyai” kifejezés a Zsolt 2,2-ből vett idézet. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a Jel 19,15-ben a Zsolt 2,9 által jellemzett, vasvesszővel kormányzó Messiás-király ellen fellázadt vadállat és a vele szövetkezett királyok összegyűlt hadseregének támadásáról van szó (Jel 19,19): „Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. ” (Jel 19,19) A vadállat (thérion) a vele szövetkezett királyokkal nem más, mint Isten ellenségeinek jelképei. A könyv záró jelenete (Jel 16,17-22,5) Isten ellenségeivel való végső leszámolást mutatja be lépésről lépésre: a nagy Babilon (18. f.) - utána a vadállat és a vele szövetkezett királyok (19,19—21 — és végül a Sátán (20,7—10). Jel 6,15 Egy másik utalás a Zsolt 2,2-re a hatodik pecsét feltörése után az Úr büntető napját jelző kozmikus katasztrófák sora kapcsán következik (Jel 6,12-17). Az ítélet elől menekülnek az istenellenes erők, részletesen felsorolva a föld nagyjait, rangsorban elől a föld királyaival (Jel 6,15), nagyjai, hadvezérei, gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad, s elrejtőzködnek a barlangokba és a hegyek sziklái közé. Jel 17,18 Ismét utalást találunk a Zsolt 2,2-re a nagy parázna asszony látomásában (Jel 17), akit a nagy Babilonnak nevez a szerző (Jel 17,5). Az asszony az istenellenesség jelképe, a Babilon elnevezéssel egy végidőbeli minőséget is kap. Nemcsak a bálványimádásra való csábítás, hanem Jézus vértanúinak és szentjeinek vére ontása is a bűne (Jel 17,6). A látomás magyarázatában (Jel 17,17-18) az asszony történeti távlatot kap, vagyis nemcsak mitikus alak, hanem történeti valóság. A leírásnak van a szerző korában konkrét történeti vonatkozása, de valójában egy történelem feletti nagyságként kell értelmezni, az istenellenesség képviselője, amely minden korban felfedezhető.92 Ennek a magyarázatnak a végén találjuk a végső értelmezést (Jel 17,8): „Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyai felett uralkodik” (Jel 17,18) Mindkét esetben (Jel 6,15; 17,18) a föld királyai kifejezést a Zsolt 2,2-re való utalásként kell érteni, elsősorban a Jel 19,19-cel való kapcsolat miatt. A Jel 19,19-ben, mint már láttuk, a jellegzetes kifejezések alapján kétségtelen utalást találunk a Zsolt 2,2-re. A szerző felsorolja részletesen a Messiás-király (Jel 19,15-16) ellen összegyűlt erőket (Jel 19,18), Uo. 218 Lohmeyer, E., Die Offenbarung, 147. 136 TEOLÓGIA 2010/1-2
