Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész m ROZSA HUBA A Zsolt 2,9 krisztológiai alkalmazása a Jel 19,15-ben azt jelenti, hogy a feltámadásban Isten Fiává deklarált Krisztus a neki adott népek feletti uralmát a végső ítéletben juttatja érvényre. Zsolt 2,2 -JelU, 15 Az itt vázolt végső messiás-királyi uralommal összefüggésben találunk egy dicsőítő éneket a Jelenések könyvében, amelyben egy égi kórus a Zsolt 2,2 és a Dán, 7,14.27 szavaival magasztalja a Messiás végső népek feletti uralmát (Jel 11,15): A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: .. Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!” (Jel 11,15) A győztes Messiás-király jelzői kétségtelenné teszik, hogy hatalmát a Zsolt 2 szavaival ábrázoló egységek szoros kapcsolatban állnak: a Felkent hatalma a világ uralma (basilea tou kosmujel 11,15), a sárkány leverése után a napba öltözött asszony gyermekének, a Messiásnak a hatalmát így magasztalja a mennyei kórus: „eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s felkentjének uralma (hé exousia tou khristou autou)” (Jel 12,10); a győztes fehér Lovas pedig a Királyok Királya és az Uralkodók Ura) (basileus basileón kai kiirios kiirión) Jel 19,16). A Zsolt 2,2 az Úr és Felkentje elleni lázadásról beszél, mellyel szemben a Felkent Isten szavára hivatkozik, aki őt Fiává fogadta és a népek feletti hatalmat adta. A Dán 7,14.27-ben a világ feletti örök uralom átadásáról van szó, az Isten végső ítélete után. Ennek a két ószövetségi jövendölésnek a beteljesedését látja a szerző a Jelenések könyvében egy döntő esemény, az Isten két megölt tanújának feltámasztása után (Jel 11,1 [11]—14). A halottak feltámasztása az újszövetségi várakozások tetőpontja, ugyanis Isten országának beteljesedését jelenti. Ezért mondhatja el az égi kórus Isten és Fölkentje uralmának beteljesedését (Jel 11,15), és ezt indokolja a huszonnégy vén szava Isten trónja előtt az égi kórus dicsőítő énekét követően (Jel 11,17-18).91 A két tanú feltámasztása arról tanúskodik, hogy a világ feletti uralom Istené és Felkentjéé, ám az uralomátvétel még nem történt meg a maga teljességében, hanem a jövőre utal (Jel 16,17—22,5). A szerző ugyanis nyelvtani fordulattal mutatja be a Felkent már jelen lévő, de még rejtett uralmának és végső megvalósulás és kinyilvánulás közötti feszültségét: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ö Krisztusáé lett (egeneto), és őfog uralkodni (basileuseí) mindörökké.” (Jel 11,15) Zsolt 2,2-Jel 6,15; 17,18; 19,19 A Zsolt 2 idézeteit eddig abból a szempontból vizsgáltuk, amennyiben azok a megdicső- ült Krisztusnak, Isten Fiának végidőbeli uralmára vonatkoztak. A Zsolt 2,2 versében a föld királyainak (hói basileis tés gés) felkelnek az Úr és Felkentjének uralma ellen. A Jele30 és a pogány népeket tartani fogja, hogy szolgáljanak neki igája alatt, és az Urat megdicsőíti az egész föld nyilvánossága előtt, és megtisztítja Jeruzsálemet szentségben, mint kezdetben volt 31 úgy, hogy a pogányok a föld határaitól eljönnek, hogy lássák dicsőségét ajándékként hozván kimerült fiaikat, hogy lássák az Úr dicsőségét, mellyel megdicsőítette őt az Isten, 32 és egy igaz király lesz felettük akit Isten oktatott, és nem lesz gonoszság az napjaiban köztük, mert mind szentek lesznek, és királyuk lesz az Úr Felkentje (basileus autón khristos küriou) 91 Kraft, H., Die Offenbarung, 158. TEOLÓGIA 201Ö/1-2 135
