Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából
GAL PETER Jézus Krisztus a mi megszabadítunk a személyes gonosz hatalmától mely tehát lényegét tekintve úgy fogalmazódik meg, ahogy Nagy Szent Bazil vallotta: „Jézus Krisztus megszabadított minket a bűntől, az átoktól ami a bűn miatt volt, a haláltól és a gonosztól.”6' A II. Vatikáni Zsinatig a következő tanítóhivatali megnyilatkozások szólnak a bukott angyal szerepéről, hatásairól és a tőle való szabadításról.61 62 Ezek az adatok beszélnek az angyalok teremtésbeli eredeti jóságáról, a rossznak időleges voltáról, a sátán halálos uralmáról, melybe az ember a szabad döntés révén került, ennek a rabságnak emberfölötti voltáról, mely külső szabadítót kíván, mindannyiszor együtt említik a bűntől és az ördögtől való krisztusi szabadítást, szólnak a sátán örökre való felszámolásáról és örök büntetéséről, vagyis a bűnnel és a halállal együtt mindenféle rossz felszámolásáról az üdvösség útjából; elítélik a nézeteket, amelyek nem vallják, hogy a Megváltó az ördögtől történő szabadításért is megtestesült, elítélik az eretnekségeket és a pogány eredetű okkult tanokat, szokásokat (asztrológia, jóslás, mágia, szellemidézés, stb.) melyeket a gonosz hatalom általi tévelygéseknek neveznek. A tanítóhivatali megnyilatkozásoknak sem képezi központi anyagát a gonosz hatalom mibenléte, de központi bennük a megváltás műve, amelyből nem hagyják ki a gonosztól való szabadulást. Az Egyház tanítóhivatali megnyilatkozásai a modern korban is megerősítik, hogy Jézus Krisztus megváltása a gonoszlélek uralmától is megszabadított minket. A II. Vatikáni Zsinat szövegeiben néhány világos vonatkozás található a gonosszal kapcsolatban, az üdvtörténettel összefüggésben. Összesen tizennyolc kifejezés jelenik meg, mely az ördögre utal, mely lehet nem sok, mindenesetre tartalmazza az Egyház hitét és a zsinat gondolkodásának érzékenységét a hitletétemény egészére.63 * * Köztük legpontosabban talán a Dignitatis Humanae jelzi a tanítványok, vagyis az Egyház küldetésében is megláttatva a gonosztól való megváltás krisztusi sajátosságát: „Megvetve ezért minden »földifegyvert«, Krisztus szelídségének és mértéktartásának példájára Isten igéjét teljes bizalommal hirdették, tudva, hogy isteni erőt rejt magában, amely legyőzi az Istennel ellenséges hatalmakat...>M A Lumen Gentium kezdetű dokumentum az Ef 6,11-13-ra emlékeztetve felhívja a figyelmet a szellemi harcra: „...hogy szembeszállhassunk az ördög cselvetéseivel, és ellenállhassunk neki a gonosz napon”.65 VI. Pál pápa több alkalommal adott tanítást a gonosz hatalomról, melyek közül kiemelkedik az 1972. június 29-én mondott homíliája66, melyben nagyjelentőségű megjegyzése az egyház jelen életével kapcsolatban elhangzott „... valamilyen résen keresztül a sátán füstje behatolt Isten templomába [...] kétely, bizonytalanság, nehézségek, ellenszegülés található mindenütt. Az emberek többé nem bíznak az Egyházban. ” Ugyanabban az évben november 15-én mondta el másik lényeges tanítását az általános kihallgatáson,67 melyben többek között leszögezte: „Ellenkezik a Szentírás és az Egyház tanításával, hogy elutasítsuk egy ilyen valóság létezésének elismerését, vagy hogy önállónak tekintsük, aki nem Istentől származik... vagy hogy a valóság utánzatának, tartsuk, amely csak gondolatban és képzeletben személyesíti meg szerencsétlenségünk ismert okait... ” Elemzi benne az ördög aktivitását, és felhívja a figyelmet a megváltás szabadító hatalmára, amely „ma is folytatódik” 61 Vö. Baszileiosz, Nagy Szent, A keresztsedről I, 16. (ford. Vanyó, L.), in Nagy Szent Baszileiosz művei. Ókeresztény írók 16 (szerk. Vanyó, L.), SZÍT, Budapest 2001, 159. “ DH 149; DH 224; DH 241; DH 247- 248; DH 286; DH 291; DH 411; DH 457-458; DH 575 (37); DH 631; DH 723; DH 800-801; DH 1078; DH 1333; DH 1440; DH 1511; DH 1521; DH 1858-1859; DH 1862; DH 3642; DH 3670; DH 3678. “ LG 5. 16. 17. 35. 48. 55. 63; GS 2. 13a. 13b. 22. 37.; SC 6; AG 3. 9. 14. 19. DH 11b. “DH 11b. “ LG VII, 48. “ Insegnamenti di Paolo VI, 10 (1972), Cittá dei Vaticano 1973, 703-709. 471, m. 1168-1173. 12 TEOLÓGIA 2010/1-2
