Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából
Jézus Krisztus a mi megszabadítunk a személyes gonosz hatalmától ti GAL PETER elsősorban a keresztségben, és utal a szellemi harc fontosságára. II. János Pál pápa hasonlóan több magánkihallgatáson szólt68 katekézisszerűen az angyalok és a bukott angyalok szerepéről. Az 1992-ben közzé tett Katolikus Egyház Katekizmusa említi a keresztségi ellenemondást és ördögűző imát (1237), az Egyház szabadulásért mondott imádságát és az exorcizmus szentelményét (1673), a bálványimádás között a sátánizmust (2113), az okkult tevékenység ördöggel kapcsolatos bűneit (2115), a Miatyánk elemzésén belül pedig a kísértésekben élő ember számára a megkülönböztetés ajándékának szükségességét (2847), és több bekezdésben jellemzést ad a gonosz hatalomról, mint olyanról, aki „nem elvont fogalom, hanem egy személyt, a Sátánt jelenti, azt az angyalt, aki fellázadt Isten ellen”, aki megfelel „e világ fejedelmének”, aki „múlt, jelen, jövő bajok szerzője vagy kezdeményezője” (2851-2854). Az egész Katekizmus a Miatyánk utolsó mondatának kommentáijá- val zárul, melyben a „gonosztól” való szabadítást a bukott angyalra értelmezi (2864). Máriának, mint „új Évának” a jelentőségét is többek közt úgy magyarázza, mint a Jelenések sárkánya legyőzésének egyik főszereplőjét (2853). Gyakorlati és lelkipásztori szempontok alapján született meg a Toscanai Püspöki Konferencia lelkipásztori útmutatása „A mágiáról és a démonológiáról” címmel, 1994-ben. A modem okkultizmus divatjai miatt a kinyilatkoztatás és az egyházi hagyomány tanítását összefoglaló dokumentum mottójának J. Ratzinger prófétai szavait választotta („Rapporto sulla fede”): „A mai Isten nélküli kultúra még mindig élvez valamit abból, amit a kereszténység hozott Nyugatnak, hogy nem fél a démonoktól. Ha kialudna Krisztusnak ez a megváltó fénye, a tudomány és a technika ellenére belesüllyedne a világ a terrorba és a kétségbeesésbe. Épp elég jele van annak, hogy visszatérnek az okkult erők, és egy szekularizált világban terjednek a sátánkultuszok. ”69 A II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciójának dogmatikus összefoglalója mondja: „Istennek szent Fia halálával és feltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a halálból átvitt az Atya országába.. ,”70 Ezzel a keresztény tanítás a valóság összetettségére helyezi a hangsúlyt, s ilyen módon válaszol a világban lévő rossznak a misztériumára.71 Nem redukálja egy-két tényezőre a rossz eredetét, végképp nem tanítja azt, hogy magából az emberből minden megmagyarázható és megoldás is eredeztethető lenne; nem is alkot dualista világképet a rossz szerepének felnagyításával, hanem a rossz tényezői fölött aratott, már meglévő istenemberi győzelemmel a megmenekülésre, a félelem helyett a gonoszsággal való realista szembenézésre, ha kell, a végső győzelem birtokában folytatott harcra tanítja az embert, mindenképpen reményt nyújtva a gonoszság nélküli végső, örök jövőre vonatkozóan. A szabadítás ajándékozás a teremtménynek.72 Isten megajándékozza megváltottak az igazi istengyermekség szabadságával, s az istenképiséget kiteljesíti az örökélet tökéletességére, az embert a mindentől felszabadult boldogító istenismeretre teszi alkalmassá. És ehhez hozzátehetjük, hogy megajándékozza a megváltottak azzal, amit elvettek tőlük: a gonosz hatalom megfosztotta az emberi életet általában és egyénenkénti kísértésében a szabadságnak attól a folyamatos hatalmától, amelyet az istenhasonlóság folytán a teremtésben kapott. “ Pl. 1986. július 9-én, augusztus 13-án, illetve augusztus 20-án; in Credo, Le catechesi del papa, 3, Leumann, Torino 1988,140-165. 69 A mágiáról és a démonológiáról, A Toscanai Püspöki Konferencia lelkipásztori útmutatása, Marana Tha 2000 Alapítvány, 1996, 8. 70 SC 1, 6. 71 Vő. Lavatori, R., Satana, un caso serio, Studio di demonologia eristiana, Edizioni Dehoniane, Bologna 1996, 418. 72 Vö. Schönborn, C., Isten elküldte Fiát, Krisztológia, Agapé, Szeged 2008, 182. TEOLÓGIA 2010/1-2 13
