Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész m RÓZSA HUBA a) Jézus halálának Istentől rendelt és akart jellege, főleg azért, mert a zsidók számára ez botrány jelentett; b) Jézus halálból való feltámasztása és Isten jobbjára emelése, azaz messiási introni- zációja; c) a Messiás által hozott üdvösség egyetemessége. A beszéd két fő részét lezáija a bünbánatra való felhívás.24 A pizidiai Antiochiában mondott beszéd ugyanezeket a jellegzetességeket tartalmazza, de az argumentálás módja kidolgozottabb a Péter-beszédekénél. Jézus feltámasztása úgy mutatkozik meg, mint Isten legnagyobb beavatkozása az üdvtörténet eseményeibe. A bizonyításban az Ószövetség felhasználásának iránya: az ígéret, és annak beteljesedése. A beszéd célja nemcsak a feltámadás tényének igazolása, hanem annak is bemutatása, hogy abban az üdvtörténet elérte végső célját.25 A beszéd három fő részre bontható. Az egyes részeket ugyanazon ismétlődő kifejezés vezeti be: Ί. 13, 16—25/16. v. „Férfiak, izraeliták”: Jézus bekapcsolása az üdvtörténetbe II. 13, 26—37/26. v. „Férfiak, testvérek”: a feltámadás bemutatása a Messiás kereszthalálából kiindulva (26-31. vers); az apostoli kérügma középpontja, Krisztus feltámadása (32-37. vers) III. 13, 38—41/38. v. „Férfiak, testvérek”: megigazulás a feltámadott Krisztusba vetett hit által26 Az első rész összefoglalás formájában bemutatja Isten nagy tetteit Izrael történetében, olyan formában, hogy az a Messiás küldetésében éri el célját és tetőpontját. Az összefoglalás a pátriárkáktól egészen Dávid személyének bemutatásig terjed (17-22. vers), s utána azonnal rátér Jézus személyére, aki Dávid saija, és Izrael üdvözítője (23-25. vers). A beszéd Dávid személyére irányítja a figyelmet, aki JHWFI engedelmes szolgájaként áll előttünk (22. vers). A 22. vers nem más, mint az íz 44,28 és lSám 13,14 és a Zsolt 89,21 összetétele. Dávid Jézus előképe is, amit ugyanis Dávidról, JHWH engedelmes szolgájáról az Ószövetség mond, az a legtökéletesebben beteljesedik Jézusban. A szerző Dávid trónra emelésében ugyanis Jézusnak mint Messiásnak a feltámasztását és intronizációját látja előre jelezve. Nyelvileg ezt úgy támasztja alá, hogy Dávid trónra emelését (22. vers) és Jézus feltámasztását (30. vers és 37. vers) ugyanazon igével (egeiró) fejez ki. így megteremti az alapot a szentírási bizonyítékra, hogy a Dávidról mondottakat Jézus feltámadására, mint azok beteljesedésére alkalmazza. A szerző a 33—34. versben használja az „anistémi” igét is Jézus feltámasztására, amely megmutatja a beszédek hagyományának kapcsolatát a Róm 1,4-gyel.27 24 RlGAUX, B., Dieu V a ressuscité, Gembloux 1973, 89; az Apostolok Cselekedetei beszédeinek elemzését lásd Rl- GAUX, i. m., 60-95. U. Wilckcns az ApCsel 13,16-41 más struktúráját állítja fel; vő. Die Missionsreden, 50-55. 25 RlGAUX, A., Dieu l’a ressuscité, 327. 26 Uo. 329. 27 Az Újszövetség Isten Jézust feltámasztó cselekedetére két igét használ: egeiró (= felébreszt, felkelt) és anistémi (= felemel). Mindkét hasonló értelmű szó előfordul a profán görög nyelvben és a görög nyelvű vallásos zsidó irodalomban. Az egeiró elsődleges értelme: felkelt, felébreszt, felállít, felbuzdít, tüzel, izgat, ingerel, felállít épületet, halottak közül feltámaszt. Mindezek a kifejezések a profán és vallásos biblikus irodalomban egyaránt szerepelnek, még a halottak közül való feltámasztás is, lásd Bauer, W., Wörterbuch zum N T., 425. Noha csak teljesen elvétve. Az egeiró ige az Újszövetségben 141 alkalommal fordul elő aktív és passzív értelemben a felsorolt TEOLÓGIA 2010/1-2 119
