Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
RÓZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész királyai felett uralkodik. A Jel 19,19 a Zsolt 2,2-ben bemutatott helyzetre világosan céloz, a föld lázadásra összegyűlt királyaira és seregeire való alkalmazással. A Jel 11,15-ben az égi seregek az Úr és Felkentjének uralmát dicsőítik. Az ének lényegében a Zsolt 2,2 a Dán 7,14.27; 2,44 idézeteinek kombinációja. Az Úr és Felkentjének említése világos célzás a Zsolt 2,2-re. A Zsolt 2,7-re való utalások a legjellegzetesebbek, mivel az Újszövetség a zsoltárból ezt a verset idézi kifejezett hivatkozás formájában a leggyakrabban. Az ApCsel 13,33 kifejezetten a Zsolt 2-re utalva idézi a 7. verset. Ugyanezt idézi a Zsid 1,5 és 5,5 hivatkozva Istenre, aki a zsoltár szavait mondja. A Zsid 7,28 a Zsolt 2,7 és 110,4 szavaiból összetett kifejezést tartalmaz, a szövegösszefüggés alapján kétségtelenül inkább a Zsolt 110-re utal. A Zsid 1,2 szabadon idéz a Zsolt 2,7-8 verseiből. A Zsolt 2,8-9-et ismét a Jelenések könyve idézi. A Jel 2,26—27 a 8-9. verseket, a Jel 12,5 és 19,15 a 9. verset. A felsorolt helyek szabadon idézik a zsoltárt, de a 8. és 9. versekből kiemelik a legjellegzetesebb kifejezéseket, s így idézési értékük jelentős. A Zsolt 2,7-re további utalást találunk az evangéliumokban és Péter 2. levelében. A Jézus megkeresztelkedésnél (Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22), majd színeváltozásánál (2Pét 1,17) elhangzó égi szózat hátterében a szenvedő Szolgáról (íz 42,1) és a dávidi messiás királyról (Zsolt 2,7) szóló isteni kijelentés áll. Az égi szózat szövege - „Te vagy az én Fiam (ó υιός), a szeretettem (ó αγαπητός), benned telik kedvem - (Mk 1,11 és párh.) két kijelentés szövegének, a Zsolt 2,7 versének („Fiam [ó υιός] vagy te, ma adtam neked életet”) és az íz 42,1, vagyis első Ebed JHWFI-dal első versének kombinációja.11 Az égi szózat szövege azonban az íz 42,1 esetében nem támaszkodik sem a héber („íme az én szolgám ["DS?: ebed], akit támogatok, választottam [TFQ: bahir], akiben kedvem telik”) sem a Septuaginta görög, hanem az EbedJHWH-dal a Mt 12,18-ban idézett („íme az én szolgám [ó παΤς], akit kiválasztottam [ήρέτισα], a szeretettem [ó αγαπητός], akiben kedvem telik”) görög szövegére. Az égi szózat második tagját, „a szeretettem”jelzőt az evangélisták a Máté szerinti görög szöveg szerint idézik.12 A „Fiú” használatában a Zsolt 2,7 hatása érvényesül abban az isteni kijelentésben, amelyben Isten a Sión hegyén uralkodó választott királyát, a Messiást, fiának fogadja. Ezt a hátteret megerősíti az ősegyház szóhasználata is az Újszövetség írásaiban, amikor Jézus „Fiú” voltát ismételten a Zsolt 2,7-re hivatkozva igazolja (ApCsel 13,39; Zsid 1,5; 5,5). A keresztelés jelenete az Isten Fiának elismert Messiás király kihirdetése. Jézus, az Isten Fia, a Szentlélek által végidőbeli messiási méltóságba nyer beiktatást. Az égi hang Isten Fiának jelenti ki. A megszólítás a Zsolt 2,7-re támaszkodik - a Messiás királyhoz· intézett isteni szó -, de az égi szózat folytatása Deutero-Izajás JHWH Szolgájához szóló isteni meghívása (íz 42,1). így azt tanítja, hogy Jézus az Isten Fia és a Messiás-király, küldetését azonban JHWH szenvedő Szolgájának módján hajtja végre.13 11 Az utalások problémájának rövid és világos összefoglalását a kutatók állásfoglalásának ismertetésével lásd: SCHÜTZ, C., Die Mysterien des öffentlichen Lebens und Wirkens Jesu, in Mysterium Salutis, III/2, 58-124, 58—61. 12 Az Iz 42,1 változataira nézve bővebben lásd: RÓZSA, H., Üdvösségközvetító'k az Ószövetségben, Budapest 20052, 243-245. 11 CuLLMANN, O., Christologie des Neuen Testament, Tübingen 1966, 65-67;jEREMlAS,J., art. παίςθεον, ThWNT V, 653-713, 699; Schnackenburg, R., Matthäusevangelium 1,1-16,20 (NEB), Würzburg 1991\ 36; KERTEL- GE, K., Markusevangelium (NEB), Würzburg 1994, 19; Hahn, F., Christologische Hoheitstitel (UTB 1873), Göttingen 19955, 301-302.334—346.396.479 (2.5.4.2). Ellenkező véleményen van SCHWEITZER, E., art. νιος, ThWNT VIII, 364-395, 369—370, aki szerint az égi hang szövegének feltételezett kombinációja kétséges, s csak a Zsolt 2,7 hatása érvényesül benne. 116 TEOLÓGIA 2010/1-2
