Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész m RÓZSA HUBA 1-2. vers ApCsel 4,25-26 1., 5., 12. vers Jel 11,18 2. vers Jel 6,15; 11,15; 17 18; 19,19 7. vers ApCsel 13,33*; Zsid 1,5*; 5,5*; 7,28; Mt 3, 17; 17,5; Mk 1,11; 9,7; Lk 3,22; 9,35; 2Pét 1,17 8. vers Zsid 1,2 8-9. vers Jel 2,26-27 9. vers Jel 12,5; 19,15 (A csillagos helyek kifejezett idézések a zsoltárból.) Az idézeteket az Újszövetség három írására elosztva találjuk: Apostolok Cselekedetei, a Zsidókhoz írt levél és a Jelenések könyve. Találunk még utalást a szinoptikusoknál és a 2. Péter-levélben. Az Újszövetség a Zsolt 2-ből, mint látható, az 1—2. verset idézi, tehát a népek lázadását az Úr (kürios) és Felkentje (khristos) ellen, továbbá a 7., 8., 9. verset, vagyis a zsoltárban beszélő királynak a lázadókhoz intézett szavait, amelyekben az őt fiává fogadó és neki hatalmat adó Úrra hivatkozik. Egy helyen találunk még teljesen homályos utalást az 1., 5. és 12. versre a Jel 11,18-ban, de ezzel az utalás homályos volta és teológiai jelentéktelensége miatt a továbbiakban nem foglalkozunk. 3. 2. 2. Megjegyzések az idézés módjához A Zsolt 2 újszövetségi idézetei a Septuaginta szövegére támaszkodnak. A Zsolt 2,1—2 és 7-9 verseinek görög és héber szövege között nem találunk komoly értelmet változtató eltérést, csupán két kisebb, szövegkritikailag jelentéktelenebb szövegvariánst. A 8. versben a héber szöveg „és adom” (ΓΰΝΓΊΚΙ we’etnah) a JHJ natan ige kohortati- vusa qal igetörzsben egy waw-al, kifejezve a célra vagy végrehajtásra irányuló szándékot egy imperativus után10 („kérd tőlem, hogy adjam a népeket” értelemben) kifejezését a Septuaginta „adnifogom neked” (και δώσω σοι dószó szói) kifejezéssel fordítja, vagyis egy 2. személyű suffixumot ért hozzá a héber igéhez (“pnfcfl weetenka), amely azonban szükségtelen, mert az ajándékozás tárgyának 2. személyű suffixuma („hogy adjam a népeket örökségedül ^Π^ΓΒ”) világosan kifejezi, hogy kinek adja az Úr a népeket örökségül. A 9. versben már jelentősebb az eltérés a héber szöveg és a Septuaginta között. A héber szöveg „szétzúzod őket” (OSHFI teróém) VSH igéjét (qal impf. sg. 2. masc. pl. 3. p. suffixummal), a Septuaginta a „terelni, kormányozni” (ποιμαίνω poimainó) igével adja visszajövő időben: „kormány zni fogod őket” (ποίμανεΤς αύτούς), amelynek a héber Π5Η „terel, legeltet, kormányoz” ige felel meg a „kormányzód/tereled őket” kifejezésben (ΠΡΊΠ tir’ém qal impf. sg. 2. p. masc. pl. 3. masc. suffixum). A továbbiakban csak a Zsolt 2 a Septuaginta görög szövegének és az egyes újszövetségi idézetek összehasonlítására figyelünk. A Zsolt 2,1 és 2. versét az ApCsel 4,25-26 kifejezetten idézi a Szentlélek sugalma- zására beszélő Dávidra hivatkozva. A Zsolt 2,2 versre a Jelenések könyvében több utalást is találunk. A Jel 6,15 a hatodik pecsét feltörésének kontextusában (Jel 6,12-17) a föld nagyjai felett való nagy ítéletre való utalással a 2. versből egyetlen kifejezést — „a föld nagyjai” - emel ki. A Jel 17,18 szintén ugyanezt a kifejezést tartalmazza a nagy Babilonra vonatkoztatva, amely a föld 10 Joüon, P., Grammaire de l’hébreu biblique, Roma 1923, 116§b, 315. TEOLÓGIA 2010/1-2 115
