Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
lehet a koronázási rítus lefolyását rekonstruálni.7 A zsoltár jelenlegi kánoni formája a fogság utáni időben jött létre.8 A záróredakció helyezte el a Zsoltárok könyvét bevezető (Zsolt 1 és 2) és befejező (Zsolt 149 és 150) keretzsoltárokat, és a gyűjtemény öt könyvre való felosztását doxoló- giák szerint. A keretzsoltárok szolgáltatják az egész Zsoltárok könyve értelmezésének kulcsát, amennyiben azt a Tóra-jámborság és az egyetemes, végidőbeli isteni uralom horizontjára emelik. A Zsolt 1 a könyvet a Tóra-jámborság távlatába állítja, amikor a zsoltáros boldognak nevezi azt az embert, aki JHWH törvényein elmélkedik és aszerint él, mert Isten áldása kíséri egész életében. A bevezetés ezért a Zsoltárok könyvét úgy értelmezi, mint Izrael válaszát JHWH kinyilatkoztatott Törvényére. A Zsolt 2 viszont Isten egyetemes uralmát hirdeti, amelyet a Sionon székelő Felkent (Messiás) királya révén állít fel a nemzetek felett. Ugyanezt a gondolatot idézi a Zsolt 149 is.9 A messiási távlatok szolgálatában állnak a gyűjteményben elhelyezett királyzsoltárok is. A záróredakció ezáltal eszkatologikus-messiási hangsúlyt ad a gyűjteménynek. A Zsolt 150 ugyanakkor egyetlen nagy doxológia, amely az egész Zsoltárok könyve ünnepélyes befejezése. A záróredakció egyetemesen kibővítette a Zsolt 2 horizontját a 10-12. versekkel azáltal, hogy a Felkent király felhívja a népek világát JHWH szolgálatára, s ezzel a Zsolt 2-t egyetemes eszkatologikus-messiási távlatba helyezte. RÓZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész 3. 2. A Zsolt 2 az Újszövetségben 3.2. í. A zsoltár alkalmazott versei Az Újszövetség a Zsolt 2-t számos helyen idézi, s így az idézetek számszerű nagysága is utal arra a tényre, hogy az ősegyház mekkora fontosságot tulajdonított ennek a zsoltárnak. Újszövetségi alkalmazásának alapeszméjét képezi, hogy a Zsolt 2 szerint JHWH felkentjét egyben fiává is fogadta. Az ősegyház számára a názáreti Jézus Isten Felkentje (TPttfD Messiása, görög nyelvi terminológiában: Ö Χριστός, ho Khristos) és egyben az Isten Fia (ó υιός του θεού, ho Hüios Theou) is. Ennek az azonosságnak igazolására veszi segítségül az Ószövetségből a Zsolt 2-t. Könnyebb áttekintés végett versről versre felvezetjük a zsoltár idézett verseit, új- szövetségi lelőhelyükkel megjelölve. 7 Kraus, H. J„ Psalmen 1-59 (BK XVI), Neukirchen-Vluyn 19785, 143-144. β E. Zenger azt az álláspontot képviseli, hogy a redakció a Zsolt 2 fogság előtti formáját átvéve egy, a fogság után, Kr. e. 300 körül összeállított, messiásinak nevezhető részgyűjtemény (Zsolt 2-89) kerete számára dolgozta fel a 2,1—9 formájában, és gyűjtemény elejére helyezte. A keret másik tagja a gyűjtemény lezáró Zsolt 89. Ebben a feldolgozásban hangsúlyt kap a király istenfiúsága és a feladata, hogy JHWH világrendjét egyetemes érvénnyel megvalósítsa. A Zsolt 2 egyértelműen azt a meggyőződést képviseli, hogy JHWH szilárdan megtartja a Dávidnak adott ígéretét (Zsolt 2,7—9; vő. Zsolt 89,24—28) lásd összefoglalóan „Es sollen sich niederweifen vor ihm alle Könige" (Ps 71,11), 80—91. A Zsolt 2 záróredakciója akkor történt, amikor a Zsolt 1-gyel és a Zsolt 149—150-nel összefüggésben az egész Zsoltárok könyvének kerete lett. Lásd: Hossfeld, F. L.-ZENGER, E., Die Psalmen I. Psalm 1-50 (NEB), 51. 9 A Zsolt 1 és 2, valamint a Zsolt 149—150 egymásra vonatkoztatását részleteiben lásd: Hossfeld, F. L.—Zenger, E., Die Psalmen 1. Psalm 1—50 (NEB), 51. 114 TEOLÓGIA 2010/1-2
