Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
ROZSA HUBA H A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész kodó alakját is (igazságosság, az egész világra teijedő uralom stb.), aki valóban méltónak bizonyul az isteni választottságra és adományokra. Ezek a zsoltárok túllépnek a konkrét történeti adottságokon és egy jövőbeli beteljesedés felé mutatnak. A zsoltárok eszkato- logikus távlata a fogság utáni időben került előtérbe, amikor konkrét történeti hátterük megszűnt, minthogy a dávidi királyság többé már nem állt vissza, a királyzsoltárok viszont megmaradtak és bekerültek a zsoltárok gyűjteményébe. Továbbélésük összefügg egy megújult dávidi királyság a fogság utáni időben egyre inkább kibontakozó reményével, a fogság utáni korban kialakult történeti viszonyok ellenére is. Ez a remény összekapcsolódott azzal a hittel, hogyJHWH Dávid és utódainak kiválasztásához kapcsolódó ígéretei minden időre érvényesek, és a végidőbeli egyetemes királyi uralmát egy Sionon uralkodó dávidi király révén hajtja végre. A Zsolt 2 is annak a reménynek tanúja, hogy JHWH szilárdan megtartja a Dávidnak adott ígéretét (Zsolt 2,7-9 vö. Zsolt 89,24—28). Egyes királyzsoltárokat ebben a meggyőződésben értelmezték át, és a Sionon uralkodó királyt a végidő felkent királyával, a Messiással azonosították. Ebben a háttérben beszélünk messiási zsoltárokról.1 A Zsolt 2 témája a népek és királyaik lázadása JHWH felkent királya ellen. JHWH a felkent királyt fiának nevezi, és O tette királlyá Sionon. Aki tehát a Sionon székelő király ellen támad, JHWH ellen is lázad, s így felkent királyát győzelemre segíti a fellázadt királyok felett. A Zsoltár 2 szerkezetileg négy részből áll: 1-3. vers: a népek és királyaik lázadása JHWH és felkentje ellen; a szakaszt meghatározza egy direkt beszéd, amely a lázadók szavait idézi; 4—6. vers: JHWH reakciója a lázadásra, s színhely is változik, a földről az égi világba lépünk; a szakaszt JHWH direkt beszéde határozza meg; 7—9. vers: a felkent király reakciója a lázadásra, amely a király a lázadókkal szemben a saját helyzetét JHWH kijelentését idézve indokolja; történés színhelye az égi világból ismét a föld, közelebbről Sión; 10—12. vers: a lázadó intézett felszólítás, hogy fogadják el azt a világrendet, amit JHWH állított fel; a 12b vers egy kijelentés, amely boldogság-mondás; Az egyes jelenetek a királyi intronizáció vagy trónra lépés évenkénti ünneplése rituáléjának elmeit tükrözik. Az első rész (1-3. vers) a népek lázadását, a „káoszt” idézi fel, amelyen győzedelmeskedve az új király mint a világrend helyreállítója jelenik meg. A második rész (4—6. vers) az isteni proklamáció a trónra lépő királyról szól, s végül a harmadik részben (7-9. vers) az új király az ún. „királyi protokollt”, hivatalba helyezését és uralkodói feladatait olvassa fel. Ezek az elemek és motívumok ismertek az ókori Egyiptom és Mezopotámia irodalmi emlékeiből. A koronázás vagy a koronázás évfordulóján az ünnepségek rituáléjában részt kapott olyan mozzanat, amely az uralkodó népek feletti hatalmát fejezte ki. így Egyiptomban a jelzett ünnepségen a fáraó világraszóló hatalmát jelképesen úgy mutatta 1 A királyzsoltárok értelmezési szándékának és annak jelentőségét a Zsoltárok könyvére vonatkozóan összefoglalóan lásd BRÁÜLIK, G., Christologisches Verständnis der Psalmen schon im Alten Testament?, in Christologie der Liturgie. Der Gottesdienst der Kirche — Christusbeklenntnis und Sinaibund (szerk. Richter, K—Kranemann, B.), QD 159, Frei- burg-Basel-Wien 1995, 57-86, 67-69; a zsoltárok újraértelmezésének lényegét lásd Becker, J., Israel deutet seine Psalmen (SBS 18), Stuttgart 1966, 9—39. TEOLÓGIA 2010/1-2 112
