Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Puskás Attila: A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában
e PUSKÁS ATTILA hogy az újszövetségi írások leginkább és leggyakrabban az evangélium tekintéllyel történő hirdetését dokumentálják úgy, mint az apostoli, egyházi szolgálat elsőrendű feladatát. Ugyanakkor az is világos a zsinati szövegből, hogy e folyamat beteljesedésének a szempontjából a megszentelés és különösképpen az eukarisztia ünneplése élvez elsőbbséget, mely a Sacrosanctum concilium megfogalmazása szerint csúcsa és forrása az egyház minden tevékenységének (SC 10). Sőt magának a papi szolgálatnak a szempontjából is az eukarisztikus áldozat bemutatása tekinthető a középpontnak, hiszen itt kiemelkedő értelemben mondható, hogy Krisztus személyében cselekednek. A Lumen gentium így fogalmaz: „Szent hivatalukat főképp az Eukarisztia ünneplésekor, vagyis a szent áldozati lakomán gyakorolják (maxime exercent)” (LG 28) A Presbyterorum ordinis pedig hozzáteszi: „Erre (Krisztus áldozatának az egész egyház nevében történő vérontás nélküli felajánlására a szentmisében) irányul és ebben teljesedik be a papok szolgálata: az evangélium hirdetésével kezdődik, Krisztus áldozatából meríti erejét és hatékonyságát.” (PO 2,4; vö. PO 13,3.) A papi lelkiségnek és személyes megszentelődésnek is legfőbb forrása a Krisztus képviseletében bemutatott eukarisztikus áldozat, melyhez életük lelki áldozatával a papoknak is csatlakozniuk kell. A papok Krisztus pásztori hivatalát is gyakorolják az O tekintélyében való részesedésük mértéke szerint a püspök nevében. Újdonság a Trentói Zsinat és a középkori teológia szemléletéhez képest, hogy a hívekkel való egyéni törődés mellett (lelki vezetés, nevelés, lelki gondoskodás a szegényekről, betegekről, haldoklókról, katekumenekről), melyet hagyományos kifejezéssel „cura animarum”-nak neveztek, a Presbyterorum ordinis hangsúlyozza a pásztori szolgálatnak a közösségformáló dimenzióját is. A lelkipásztor feladata „egybegyüjteni Isten családját, mint testvéri közösséget” (PO 6,1), küldetéséhez tartozik, hogy „valódi keresztény közösséget alakítson ki” (PO 6,4). A zsinati tanítás ismét emlékeztet arra, hogy a keresztény közösség alapja és szegletköve a szent eukarisztia ünneplése, ahonnét a közösségi szellemre irányuló nevelésnek ki kell indulnia (PO 6,5). Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Trentói Zsinat egyoldalúan kultikus megalapozottságú papságteológiáját a II. Vatikáni Zsinat kiegyensúlyozta azzal, hogy mindhárom papi szolgálatnak egyenlő méltóságot adott annak révén, hogy a megszentelői küldetés mellett a tanítói és pásztori hivatalt is magából az ordóból eredeztette. Ugyanakkor megőrizte a papi küldetés eukarisztia-központúságát. A papi feladatok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban a zsinati tanításhoz érdemes két kiegészítő észrevételt tennünk. Egyfelől a szentírási tanúságtételből világosan látszik, hogy Krisztus küldetésében a három hivatal megkülönböztetése adekvátan nem lehetséges. Egymást kölcsönösen átjáró és átfogó dimenziókról van szó, bármelyik hivatal magában foglalja a másik kettőt is. Ezért a megkülönböztetés, noha a hangsúlytétel szempontjából jogos lehet, kissé mesterkélt. Jézus tanítói-prófétai küldetése valójában kinyilatkoztató cselekvés, sőt ő maga Isten, az Atya kinyilatkoztatása. Ebből adódóanjé- zus életében valójában minden kinyilatkoztatás, nemcsak a szavai, hanem pásztori gondoskodó tettei (pl. gyógyításai, csodái, közösségformálása, szeretetszolgálat), és papimegszentelő magatartása (bünbocsánatadás, önátadó áldozata az eukarisztiában és a kereszten) is. Ugyanez elmondható a másik két hivataláról is. Egész küldetésének középpontja Isten népének egybegyűjtése és megújítása Isten országában, elvezetése az Atyával való közösségre a Lélek erejében. Ennek a pásztori feladatnak a szolgálatában áll taní- tói-kinyilatkoztatói tevékenysége és ennek lesz következménye életének papi odaadása övéiért és minden emberért az eukarisztikus lakomán és a kereszten. Hasonlóképpen Jézus papi magatartása, az Atya tökéletes megdicsőítése és az ember bűntől való megszabadítása, megszentelése is teljesen áthatja kinyilatkoztató és pásztori tevékenységét. A papság teológiájának súlypontja a II. Vatikáni Zsinat tanításában TEOLÓGIA 2010/1-2 107
