Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Puskás Attila: A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában
PUSKÁS ATTILA A papság teológiájának súlypontja a II. Vatikáni Zsinat tanításában 6. A PAPOK FELADATAI / HIVATALAI Amint láttuk, a zsinat a papok szolgálatát az egyház egészének küldetésén belül helyezi el. Ugyanakkor a papok küldetésének a végső forrása nem az egyház, hanem maga Krisztus. O saját fölszenteltségének és küldetésének részeseivé tette az apostolok utódait, a püspököket, akik szolgálatuk hivatalát az egyházban különböző fokokban átadták (LG 28). Ily módon az egyházi rend teljességét elnyert püspök hivatalában részesedik a maga fokozatának megfelelően a pap; a püspökön keresztül ő maga is részesedik Krisztusnak az egyetlen Közvetítőnek hivatalában (LG 28). A Trentói Zsinat dogmatikus határozataiban még csak a pap megszentelői feladatát tárgyalta, abszolút középponttá és alappá megtéve az eukarisztikus áldozat bemutatását, melyre maga az ordo közvetlenül képesít és küldetést ad. Az egyéb papi feladatokat, mint a lelkek gondozása, az igehirdetés, a pásztori vezetés, melyek a skolasztikus teológia felfogása szerint alapvetően jurisdiction alapulnak, a Tridentinum a reformdekrétumokban részletezte.35 Ettől eltérően a II. Vatikáni Zsinat együtt, egymástól elválaszthatatlanul összetartozókként tanít a pap hármas küldetéséről, hivataláról. Ezzel a szentírási tanúságtételnek és a patrisztikus örökségnek teljesen megfelelő, régi-új szemlélettel találkozunk már a Lumen gentium dogmatikus konstitúció 10. és 28. szakaszában, ahogy a Presbyterorum ordinis dekrétum teljes szövegében és más zsinati dokumentumokban is (AG, SC). Ez egyenes következménye a püspöki szolgálat megújított látásmódjának, mely szerint „a püspökszentelés a megszentelés hivatalával együtt magával hozza a tanítás és a kormányzás hivatalát is” (LG 21,2). A pappá szentelésben a püspök hármas hivatalában részesedik a pap a maga fokozatának megfelelően, melyet a püspök tekintélye alatt, tőle függve és vele hierarchikus közösségben gyakorol. Abból fakadóan, hogy a papszentelés egyaránt forrása mindhárom szolgálatnak/hivatalnak (tria munera), a megszentelői hivatal eredetét tekintve elveszítette abszolút privilegizált helyzetét. A zsinati szövegek, amikor felsorolják a papszentelésből fakadó hármas hivatalt, első helyre mindig az evangélium hirdetését, vagyis az ige szolgálatát teszik. Második helyen váltakozva szerepel hol a pásztori-kormányzói, hol a megszentelői szolgálat az eukarisztikus áldozat bemutatásával. Mindenesetre a Presbyterorum ordinis szövege ott, ahol önálló szakaszokban fejti ki a hármas szolgálat mibenlétét, pontosan követi a püspöki küldetés hármas hivatalát részletező Lumen gentiumot a tanítói, a megszentelői és a kormányzói szolgálat sorrendjében (LG 25—27). A zsinati szövegekből azonban kitűnik, hogy a felsorolásnak ez a rendje nem értékrendbeli vagy fontossági rangsort állít fel. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy Isten népének kialakításában az egyes szolgálatok működésének időbeli rendjét követi a szöveg. Ezért állhat első helyen az igehirdetés, hiszen az evangélium meghirdetése előfeltétele a személyes hit megszületésének, amely aztán szükséges a szentségek felvételéhez. A Presbyterorum ordinis így fogalmaz: „Isten népét elsősorban (primum) az élő Isten igéje gyűjti egybe... Mivel hit nélkül senki sem üd- vözülhet, a papoknak, mint a püspök munkatársainak első kötelessége, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdessék, hogy... létrehozzák és gyarapítsák Isten népét” (PO 4). Az ige szolgálata tehát annyiban rendelkezik elsőbbséggel, amennyiben a kereszténnyé váláshoz szükséges hit megszületésének a feltétele, s általában időben első állomása ennek a folyamatnak. Az első helyen szerepeltetését ezen túl még az indokolhatja, 35 Becker, K. J., Der priesterliche Dienst II, Wesen und Vollmachten des Priestertums nach dem Lehramt, 108; Gárdonyi, M., A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában, in Studia Theologica Budapestinensia 27, Budapest 2001. 106 TEOLÓGIA 2010/1-2
