Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai tagjainak sajátos kötelességei és jogai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A megszentelt élet intézményei zetesházon kívüli tartózkodás nem haladhatja meg az egy évet (vő. absentia de domo religiosa). Ilyen jellegű távollétet az illetékes nagyobb elöljáró egészségi állapot, tanulmányok vagy az intézmény nevében végzett apostoli munka miatt engedélyezhet. Mint ismert, az engedély nélküli, hat hónapot meghaladó távoliét az intézményből való elbocsátását is eredményezheti a 696. kánon 1. § alapján. Az exklausztráció ideje alatt - amely egytől három évig teijedhet — a tag továbbra is megőrzi a „közösséget” eredeti intézményével, hiszen csak az új körülményekkel összeegyeztethetetlen kötelezettségeitől mentesül (vö. 687. kánon), azonban erre az időszakra elveszíti aktív és passzív szavazati jogát. Az intézmény köteles az exklausztrációban élő tagról gondoskodni, ugyanúgy, mintha az a közösségen belül élne, természetesen az egyedi adottságok mérlegelésével. Ugyanakkor az intézményen kívüli tartózkodás ideje alatt szerzett tulajdon az intézmény tulajdonát képezi, a fogadalmakból fakadóan.37 Mivel a megszentelt élet intézményei sajátos életformájának lényegéhez tartozik a világtól való bizonyos fokú elkülönülés, amely a tagok Istennek való teljes önátadását szolgálja (vö. 607. kánon 1. §, 3. §), ezért különleges odafigyelést igényel a tömegtájékoztatási eszközök intézményen belüli használata. A CIC 666. kánon felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet tömegtájékoztatási eszközök jelenthetnek a megszentelt személyek hivatásukhoz méltó lelkületére.38 39 A szövegből kitűnik, hogy a jogalkotó elsődlegesen a szent életre irányuló sajátos hivatás megőrzését és a tisztaság védelmét tartja szem előtt. Az egyes intézmények apostoli tevékenysége és külső aktivitása eltérő mértékben teszi szükségessé a tömegtájékoztatási eszközök használatát; illetve tevékenységük eszközeként, az Egyház tanításának közvetítésére való alkalmazását. Azonban, amint arra a 663. kánon kapcsán utaltunk, a megszentelt élethez szorosan hozzátartozik az elmélkedés, a közös és a magán — belső — imádság, így a különféle médiák befolyásának korlátozása (vö. napi sajtó, televízió, Internet, videó, CD, DVD, stb.), nem pusztán az erkölcsi tisztaság megőrzését szolgálja, hanem egyúttal a tagoknak az imádságos szerzetesi identitásban való hűséges megmaradását is.3’ A világtól való elkülönülés és az imádságos identitás megőrzésének a hagyományos eszköze a szerzetesházon belül kialakítandó klauzúra. A 667. kánon 1. § az „intézmény jellegének és küldetésének megfelelő” klauzúráról beszél. Nyilvánvaló, hogy az aktív életet élő és apostoli tevékenységüket a világi társadalomban megvalósító megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai (vö. iskolai oktatás, betegellátás, adminisztratív munkakörök, stb.) más jellegű klauzúrát tesznek szükségessé, mint a szemlélődő életet élő közösségek (vö. 667. kánon 2. §). Az viszont egyértelmű, hogy a megszentelt életformában való megmaradás és az abból származó lelki javaknak az Egyházat és az egész emberi közösséget gazdagító átadása megkívánja, hogy az egyes házakban legyen olyan terület, ahol a rendtagok csendben, minden külső befolyástól mentesen teljes figyelmüket az imádságnak és az elmélkedésnek tudják szentelni. A hatályos jog is ismeri 37 Részletesen vö. Szuromi, Sz. A., Appunti sulla capaátá giuridica di acquisto e di possesso dei membri degli IVCR, in Commentarium pro religiosis et missionariis 85 (2004), 299—307, különösen 305—306. CIC Can. 666 — In usu mediorum communicationis socialis servetur necessaria discretio atque vitentur quae sunt vocationi propriae nociva et castitati personae consecratae periculosa. 39 ANDRÉS GutiÉRREZ, D. J., Szerzetesjog. Magyarázat az Egyházi Törvénykönyv 573—746. kánonjához (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/2), Budapest 1999,149-150. 78
