Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai tagjainak sajátos kötelességei és jogai
A megszentelt élet intézményei SZUROMI SZABOLCS ANZELM az általános40, a szigorúbb41, a pápai42, és az ún. szabályzat szerinti43 klauzúra fogalmát.44 A felsorolásból kitűnik, hogy az egyes intézmények saját részleges jogának ezen a téren is meghatározó szerepe van, amely az egyedi sajátosságok, a rendi hagyomány és az intézmény apostoli tevékenységének tiszteletben tartásából következik. A pápai klauzúrára kötelezett teljesen szemlélődő jellegű apácamonostorokra vonatkozóan azonban kifejezett és részletes szabályok olvashatók az Apostoli Szentszék által kiadott La Iglesia, esposa dei verbo kezdetű instrukcióban.45 A 668. kánon öt paragrafusban szabályozza azokat a lépéseket, melyek a megszentelt élet intézményébe beilleszkedő tag szegénységi fogadalmának teljesülését hivatottak biztosítani, valamint a rendtag és az intézmény kapcsolatát rendezni.46 A hatályos Kódex normája lényegében megegyezik a CIC (1917) Cann. 569, 580-583, és 594-ben leírtakkal,47 mely az intézményhez való kötődés mértékétől — novicius, ideiglenes fogadal- mas, örökfogadalmas — teszi függővé a saját tulajdon feletti rendelkezési jogot, illetve egyáltalán a tulajdon és birtokszerzési képességet. Látható, hogy az örökfogadalom letétele az a jogcselekmény, amellyel a fogadalmas az adott intézmény teljes jogú tagjává válik, melyet kifejez a szegénységi fogadalom maradéktalan megvalósulása48: azaz a saját vagyonról való teljes lemondás (nemcsak annak használatáról és haszonélvezetéről, hanem tulajdonjogáról is) és a szerzési és birtoklási jog elvesztése (vö. 668. kánon 5. §).49 Szintén az intézményhez való kötődésből — és ezúttal az engedelmességi fogadalomból — következik a 671. kánon normája, amely a tagok számára az illetékes elöljáró engedélyétől teszi függővé a saját intézményen kívüli - akár egyházi, akár világi — feladatkör vagy hivatal elvállalását. A tagokkal szemben a megszentelt élet intézményei képesek javakat szerezni, birtokolni, illetve tulajdonjogot gyakorolni felettük. Ezek a javak teszik lehetővé az intézmény működését, a saját szabályzatban meghatározott jellegnek megfelelően, de a tagok szegénységi fogadalmának megvalósulását is. Éppen ezért az intézmény köteles biztosítani tagjai számára mindazt, ami szükséges saját — a részleges jogukban rögzített — hivatásuk teljesítéséhez. A 670. kánon által említett jog azonban, nem pusztán a tagok anyagi 40 CIC Can. 667 - § 1. In omnibus domibus clausura indoli et missioni instituti accommodata servetur secundum determinationes proprii iuris, aliqua parte domus religiosae solis sodalibus semper reservata. CIC Can. 667 -§ 2. Strictior disciplina clausurae in monasteriis ad vitam contemplativam ordinatis servanda est. CIC Can. 667 - § 3. Monasteria monialium, quae integrae ad vitam contemplativam ordinantur, clausuram papalem, iuxta normas scilicet ab Apostolica Sede datas, observare debent. (...). CIC Can. 667 - § 3. (...) Cetera monialium monasteria clausuram propriae indoli accommodatam et in constitutionibus definitam servent. Código de Derecho Canonico. Edition bilingue comentada (Biblioteca de autores cristianos 442), dir. Echeverria, L., Madrid 1983, 352. C IVCSVA, Instr. La Iglesia, esposa dei verbo (13 mai. 1999): Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae IX (ed. Andrés Gutiérrez, D. J.), Roma 2001, 15822-15844. Vö. Primetshofer, B., Ordensrecht auf der Grundlage des CIC 1983 und des CCEO unter Berücksichtigung des staatlichen Rechts der Bundesrepublik Deutschland, Österreichs und der Schweiz, Freiburg im Breisgau 2003, 211—213. 46 Euart, S., Religious institutes and the juridical relationship of the members to the institute, in The Jurist 51 (1991), 103-118, különösen 110-111. 47 Smith, R., The personal patrimony of individual members of religious institutes: Current issues, in Canon Law Society of America, Proceedings 62 (2000), 263—281, különösen 266-270. 48 SZUROMI, Sz. A., Appunti sulla capacitagiuridica, 301—303. CIC Can. 668 —§ 5. Professus, qui ob instituti naturam plene bonis suis renuntiaverit, capacitatem acquirendi et possidendi amittit, ideoque actus voto paupertatis contrarios invalide ponit. Quae autem ei post renuntiationem obveniunt, instituto cedunt ad normam iuris proprii. 79
