Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szeiler Zsolt: Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei
SZEILER ZSOLT Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei gyát semmi véges nem csillapíthatja,32 33 csakis a lét egésze. Dinamizmusát nem töri meg az egyedi dolgokkal való intencionális egyesülés (megismerés), de még az absztrakt lét (ens commune) egyetemes tudományának birtoklása, a metafizika sem. Vágyának végpontja a végtelen és aktuális léttel (ipsum esse subsistens) való intellektuális unio, a visio beatifica.” Az emberi lélek tehát igazi önmagává valójában csak a halál után, az üdvösségben lehet. Ez adja Tamás intencionalitás értelmezésének (ismeretelméletének) végső, teológiai keretét. 4. A HÁROM INTENCIÓ VISZONYA Miután gondosan szétválasztottuk és külön-külön elemeztük az intencionalitás három „rétegét”, most itt az ideje mindezt egységben látni, a részek egymásra való vonatkozásában. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mindaz, ami az analízisben különállónak mutatkozik, a valóságban is elkülönül. Vessünk egy pillantást egy szöveghelyre, mely alkalmas tárgyunk megvilágítására. A lélek képességeinek határát azok tárgyai jelölik ki. Amiért is tevékenysége elsődlegesen az objektumra irányul (in obiectum tendit)... Mármost az emberi intellektus földi állapotában oly módon viszonyul a phantasmákhoz, ahogy a látás a színekhez (De anima III). Ez azonban nem úgy értendő, hogy magukat a phantasmákat fogná fel, miként azt a látás a színek vonatkozásában teszi, hanem, hogy azokat érti meg, amikről phantasmái vannak. így intellektusunk tevékenysége elsődlegesen azokra irányul, amiket a phantasmák révén ragad meg, s csak azután tér vissza saját aktusának megértéséhez.34 A tömör sorok sajátos „transzcendenciát” mondanak ki: színeket „látok”, de dolgokat észlelek. Ez a „többlet”, „át-lépés” a dologhoz magához egy sajátos quo műve, az értelmi formáé (species intelligibilis), ami mintegy túllép az érzékileg adotton, noha azon „ragyog fel” (resplendet)3S mintegy „átlelkesítve” azt. Ez az az intentio, ami lehetővé teszi az objektivitást.36 Azonban azt is beláttuk, hogy a species tárgyiságot konstituáló funkciója a természeti intencionalitás vágytermészetén: alapvetőbb, elemibb funkcióján, magán a „rá- irányuláson” (tendit) alapul. Hisz mint láttuk, Tamás egy, a „tudat” egészét átfogó fundamentális vágytendenciáról, intencionalitásról beszél, s egy objektum adódása pusztán ennek az elemibb természeti intencionalitásnak a mozzanata lehet csupán. Szent Tamás intenciónalitás felfogásának mélyén egy egyszerű séma húzódik végig. Számára intencionális irányulás csak valami által, mindig közvetítetten lehetséges. Ez a 32 Im. III. 50. Az intellektusnak ebben a vágytermészetében alapozza meg a „matematikai végtelen” (számok vég- télén összeadhatóságának) lehetőségét. 33 E belátások és bizonyításaik teszik ki a Summa c. gentiles harmadik könyvét. 34 DV. 10.9. 35 Vö. Summa c. gént. 2,73. 36 „Egy olyan lényt, aki híján volna ezeknek az élményeknek, vagyis pusztán olyan fajta tartalmakkal rendelkezne, mint amilyenek az érzetélmények; miközben ezeket az élményeket képtelen lenne tárgyilag interpretálni - írja Husserl a Logikai vizsgálódások ötödik fejezetében - senki sem nevezne pszichikai létezőnek.” Ford. Varga, P., in Passim (2002, IV/1), 17. 72
