Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve
XXni. JÁNOS NEM PUSZTÁN „ÁTMENETI” PÁPA 1958. október 28-án XXIII. János követte XII. Piuszt, és látszólag egy klasszikusnak mondható és semmi meglepetést nem tartogató személy benyomását keltette.17 Angelo Guiseppe Roncalli (1881-1963) Észak-Itália kis falujából (Sotto II Monte) származott. 1904-ben szentelték pappá, tanulmányait Rómában végezte, ahol Eugenio Pacelhvel, a későbbi XII. Pius pápával is találkozott, aki szintén Rómában tanult. Miután Roncalli a Propaganda Fidéné 1, a Hitterjesztési Kongregációnál is dolgozott, támogatva a keresztény missziókat. 1925-ben apostoli vizitátorként küldték az ortodox többségű Bulgáriába. Itt mind a keleti katolikusokkal, mind a kelti ortodoxokkal jó kapcsolatot ápolt, ami ebben az időben szokatlannak tűnt a Szentszék egy képviselője részéről. 1934-ben Törökország és Görögország apostoh delegátusává nevezték ki és egyúttal Isztambul latin apostoli vikáriusa is lett, mely egyszerre diplomáciai és lelki feladatot is jelentett. Törökországban egy laikus állammal és egy hat rítusra elágazott katolikus közösséggel találta szembe magát. Görögországban pedig, ahol az ortodox hierarchia a kormányt is befolyásolta, hűvös fogadtatásban részesült. Még ha udvariassága a diplomácia részéhez is tartozott, az apostoh delegátus egyértelműen elutasította az antiszemitizmust, s ez a háború idején a zsidók konkrét megsegítésében nyilvánult meg. A három napos és tíz szavazással (scrutinium) együtt járó konklávé 1958. október 28-án választotta Roncalli bíborost pápává. Államtitkárának november 7-én kinevezte Tardini bíborost, majd őt követte 1961 augusztusától Amaleto Cicognani, aki hosszú ideig az Egyesült Államok apostoh delegátusa volt. Roncallit ötvenegy bíboros közül választották meg pápának.18 XXIII. János a problémákat mindig is lelkipásztori szempontból közelítette meg. Rövid pontifikátusa alatt (négy év és hét hónap) nyolc körlevelet adott ki, melyek közül kettőnek jelentős visszhangja volt. Ezek a Mater et magistra (1961. május 15.) és a Pacem in terris (1963. április 11.).19 Jóllehet a megválasztása meglepetés volt, mert a bíborosok csak egy „átmeneti pápát” akartak, ám ő mindig is egy egyszerű plébános akart lenni.20 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve KRÁNITZ MIHÁLY 17 Discorso al„Te Deum” dí ringraziamento per l’elezione dipapa Giovanni XXIII ((Milano, Duomo, 1 novembre 1958), in Notiziario n. 56 (dicembre 2008), 11-14, (L’arcivescovo G. B. Montini ricorda papa Giovanni XXIII). Angelo Roncalli é il figlio della nostra terra lombarda, fedele cittdino d’un piccolo paese bergamasco, pochi passi distante dai confini della diocesi di questa nostra Milano (11. old.) .. .Egli puö far luce al mondo con l’af- fermazione semplice e vigirosa dei principi, di cui il Vangelo é codice, e su cui deve fondarsi... Legga il Papa nel cuore dei suioi figli (14. old.). 18 Mondin, D., A pápák enciklopédiája, SZÍT, Budapest 2001, 710. (XXIII. János pápa: 710-730). 19 XXIII. JÁNOS, Mater et magistra (1961), in Az egyház társadalmi tanítása, SZÍT, Budapest 1973, 105—159. A pápa a Rerum novarum körlevél (1891) tanításáról és további fejlődéséről szól, kitérve a megváltozott körülményekre is, s olyan témákról is ír, mint a munkabér, az igazságosság, a magántulajdon, a társadalmi tulajdon, a mezőgazdaság, az adózás, a piac, a közjó, a népesség, a nemzetközi együttműködés, a világiak társadalmi küldetése, valamint a vasár- és ünnepnapok kérdése. Erről lásd: Calvez, J. Y., Église et Société économique. L'enseignement social de Jean XXIII, Aubier, Paris 1963. XXIII. János, Pacem in terris (1963), in Az egyház társadalmi tanítása, SZÍT, Budapest 1973, 161-195. 20 Az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen útjai azonban mást akartak és a fiatal pap, szentelését követően fokozatosan emelkedett az egyházi hierarchiában. 1945 januáijában kapja párizsi nunciusi kinevezését és ebben a feladatkörben marad velencei pátriárkává való választásáig egészen 1952-ig. Hetvenévesen lehetett végre az, ami mindig is szeretett volna lenni: a lelkek pásztora. Vö. Editorial: Jean XXIII., in Irénikon (2008/4), 489—490. Bruno Bemard Heim idézi, hogy Paul Claudeltől származik a mondás, hogy „a pápa az egész világ plébánosa”. Vö. Riebs, G., XXIII. János. Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára, Új Ember, Budapest 2009, 75. 57
