Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve
KRÁNITZ MIHÁLY 1959-a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve AZ ÚJ PÁPA BEJELENTÉSE Pápává választása után mindössze három hónappal - a 2000. szeptember 3-án boldoggá avatott21 — XXIII. János pápa egy új ökumenikus zsinat meghirdetésével keltett meglepetést az egyházban és a világban.22 A világ püspökeinek az összehívásával az volt a célja, hogy a katolikus egyház egy megújult képet adjon önmagáról kora embereinek, s hogy az evangéhum időszerűségét is hangsúlyozza. A bejelentés után ötven évvel is feltehetjük a kérdést, hogy mi volt a II. Vatikáni Zsinat újdonsága, hogyan helyezkedik el az egyház történetének a folyamatában, mely ugyanakkor tagadhatatlan meglepetést is jelentett. És ami a legfontosabb, hogy miképpen segíti üzenete a ma egyházát az evangéhum továbbadásában a kortárs világban. Amikor 1962. október 11-én a 2500 zsinati atya átlépte a Szent Péter-bazilika küszöbét, a Szendétek különleges ereje volt érezhető imádságukban és megkezdett munkájukban. A katolikus egyház továbbra is örökségének tekinti a zsinat által adott útmutatást, mely négy munkával teli, intenzív ülésen tizenhat dokumentumot alkotott meg. A zsinatot azonban nem lehet csak a szövegekre leszűkíteni, mert a „zsinat szelleme” is megjelenik a nagy egyházi összejövetel tevékeny résztvevőiben az egyházi élet minden szintjén, ahol a megkezdett reformok megvalósultak. Ötven év telt el a zsinat meghirdetése óta, s a fiatalabb nemzedékek, akik nem élték meg ezt az eseményt, már természetesnek találják az egyház jelenlegi működését. A zsinat azonban egyszerre volt esemény és üzenet, ezért ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk értékelni, el kell helyezni a XX. század összefüggéseiben. Egy zsinat ugyanakkor nem áll egy helyben, hanem az azt követő időszak rendkívül fontos a feldolgozásában és a megvalósításában. Ebben az időben jönnek majd napvilágra elfogadásának vagy éppen ellenzésének a szempontjai. Jóllehet az ötven évvel ezelőtti közzététel egy új zsinat meghirdetéséről eseményszámba ment, ám ez a fajta összejövetel teljesen hagyományosnak mondható az egyház életében még akkor is, ha soha ilyen széles körben korábban nem volt ilyen összegyházi tanácskozás. A kérdés azonban a ma embere számára is megmarad: Miért volt szükséges kezdeményezni a zsinat összehívását, és az 1950-es évek során milyen kérdések merültek fel, amelyeket a zsinat igyekezett megoldani? És végül a döntés mögött ott áll egy ember, Angelo Roncalli, aki néhány hónappal korábban lett pápa XXIII. János néven, s akit idős kora miatt tudatosan „átmeneti pápának” szántak, ám ő megcáfolva a várakozásokat, hozzákezdett a zsinat összehívásához.23 21XXIII. János pápa hősiesen gyakorolt erényeinek elismerése (1999. december 20.); egy csoda elismerése (2000. január 27.); boldoggá avatása II. János Pál pápa által Rómában (2000. szeptember 3.). Vö. Bibliotheca Sanctorum, Prima Appendice, Cittá Nuova Editrice, Roma 2000, 570: Vö. Zizola, G., L’utopia di papa Giovanni (aggiornata e ampliata), Citadella, Assisi 20003. Comastri, A., Vi raaonto ii Concilio con le parole di Giovanni Paolo II e di Benedetto XVI, Libreria Editrice Vaticana, Cittá del Vaticano 2006, 39. II. János Pál pápa így emlékezett XXIII. Jánosra: Motivo dominante dell’azione di Giovanni XXIII nella Chiesa é stato il suo ottimismo. Per questo, quel Pontefice é stato ed é tuttora caro al nostro cuore. Chiamato alia responsabilitá del supremo governo della Chiesa quando solo tre anni, o poco piti, mancavano al compimento dell’ottantesimo anno di vita, egli fii un giovane, nella mente e nel cuore, come per un prodigio di natura. Egli sapeva guardare al fiituro, con incrollabile speranza; egli attendeva per la Chiesa e per il mondo il fiorire di una stagione nuova... II Concilio doveva segnare una nuova primavera, come egli solleva ripetere doveva essere una „novella Pentecoste”, doveva essere una „nuova Pasqua”, cioé „un grande risveglio, una ripresa di piu animoso cammino.” Moulinet, D., Le Concile Vatican II., Les Editions de 1’Atelier, 2002; Bibliotheca Sanctorum, Prima Appendice, Cittá Nuova Editrice, Roma 19983, App. I, 572-584: Giovanni XXIII. 580: „Un papa di transizione, destinato a preparare con un breve pontificato una piti matura successione al grande Pio XII.”. Saját naplójában (XXIII. JÁNOS PÁPA, Egy lélek naplója, Ecclesia, Budapest 1972, 330-332) az 1959-es évnél a lelkigyakorlatos bejegyzé58
