Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
TÖRÖK CSABA ■ Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése 3. AZ ISZLÁM MAI ÚTKERESÉSE Mint minden monoteista, a hitének egyetemes érvényt és értelmet tulajdonító vallás, úgy az iszlám is szembesül a nyugtalanító kérdéssel: ha itt van, ha elérkezett, ha kéznyúj- tásnyi közelségben van a teljesség, a „tökéletes vallás” (mi keresztények talán így mondanánk: a teljes Igazság), akkor miért nem hajolnak meg előtte az emberek? Miért utasítják vissza? A történelem útjain miért nem jut általános elismertségre ez a hit? Az iszlám vélekedése szerint hogyha Allah akarná, mindenkit össze tudna gyűjteni egyetlen közösségbe. A mostani sokfélség, szétszakadozottság annak a jele, hogy próbára akaija tenni jóságunkat.42 Miként álljuk ki a jóságnak ezt a próbáját? Nehéz erre válaszolni. A keresztények teológiatörténetük évszázadai során az igazság és értelem gondolata köré szervezett teológiai diszkussziókkal akartak nem egyszer az iszlám felé közeledni.43 Ennek az ívnek legújabb fejleményei között találjuk XVI. Benedek méltán (és olykor méltatlan szövegkörnyezetben) elhíresült regensburgi beszédét.44 Azonban miként válaszol a kereszténység által jelentett kihívásra napjaink iszlámja? Az összkép nagyon színes. Ami a legtöbb Olvasónak eszébe jut, minden bizonnyal a fundamentalizmus, épp ezért röviden szólunk erről. Másrészt azonban ki kell emelnünk egy olyan irányzatot, amely mélységesen elkötelezett a dialógus, a párbeszéd mellett. Lehet, hogy ez a szemléletmód még kisebbséginek tekinthető, de jó reménységet nyújt arra nézvést, hogy a két nagy vallás kapcsolatában pozitív változások állhatnak be. 3.1. Az iszlám fundamentalizmus45 Ha az iszlám fundamentalizmusról szólunk, mindenki a dzsihádra gondol, amelyet szokás „szent háborúként” magyarra fordítani. Ez azonban téves megfontolás gyümölcse, hiszen a szó a maga eredeti jelentésében törekvést jelöl. Ez a törekvés pedig igen sok alakot ölthet. Ezért az iszlámban elkülöníthetjük a dizshád négy fő jelentését46: 43 Azt világosan kell látnunk, hogy a keresztes háborúk és egyéb harci események semmi esetre sem azt a célt szolgálták, hogy erőszakkal keresztény hitre térítsék a muszlimokat. A háttérben kitapinthatóak politikai, társadalmi és gazdasági érdekek, olykor pedig a szent helyek iránt érzett vallási lelkesedés motivációja. Ez azonban semmiképpen sem ölt „vallásközi” karaktert. Ha valóban vallásközi közeledésre keresünk példákat, akkor azt a teológiatörténet nagy hitvitáiban leljük fel, gondoljunk a pápák és az iszlám vezetők levelezéseire, Assisi Szent Ferenc lelkesült egyiptomi kalandjára, vagy éppenséggel azokra a filozófiai diszkussziókra, amelyekben olyan zseniális elmék mérkőztek, mint Avicenna vagy Aquinói Szent Tamás. Egy konkrét történelmi példa nemrég látott magyar nyelven napvilágot: Németh, P., Iszlám-keresztény párbeszéd - Bagdad, anno Domini 781. Vallási párbeszéd, amely al-Mahdi abbászida kalifa és I. Timótheosz nesztoriánus keresztyén katholikosz között zajlott, in Vigilia 43 (2009/8), 622-631. 44 Mivel a beszédet magát még olyan rangos kommentátorok, mint például a BBC munkatársa sem olvasta el teljes egészében, mindenképpen hivatkoznunk kell az eredeti és teljes szövegre, amely 2006. szeptember 12-én hangzott el, és megtalálható a Vatikán honlapján (www.vatican.va). Magyar fordítása: XVI. Benedek, Hit, értelem és egyetem — emlékek és reflexiók, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007 (szerk. Szécsi, J.), Keresztény- Zsidó Társaság, Budapest 2007, 251-264. A témáról ld. Németh, P., Megfontolások XVI. Benedek pápa regensburgi beszéde kapcsán, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007, 265-272. 45 A témakörben ld. Németh, P., A radikális monoteizmus és a politikai radikalizmus összefüggése az iszlám világban', Coward, H., Pluralism in the World Religions, 77—81 („Militant responses in modem Islam”). 46 Coward, H., Pluralism in the World Religions, 62. 240 TEOLÓGIA 2009/3-4
