Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése U TÖRÖK CSABA A kinyilatkoztatás eme lineáris szemlélete tulajdonképpen azt jelenti, hogy a zsidó és keresztény szent iratok lényegük szerint a Koránra utalnak. Ennek azonban nem pusztán az az oka, hogy a Korán tökéletesebb, mint a Tóra vagy az evangéliumok. Az alapot abban a gondolatban láthatjuk meg, hogy a Korán egyfajta felragyogása, feltámlása Allah ősi kinyilatkoztatásának, annak az ősi isteni közlésnek, amelyet maga a Korán úgy is nevez, mint „a Könyv Anyja’m, vagy „a rejtett Könyv”28 29. A folyamatszemlélet tehát egy olyan látásmódon alapul, amely előre vetíti a kettős önértelmezés második pillérét, a mindeneket megelőző ős-kinyilatkoztatás tényét. b) A kontinuitás elemei előttre való visszanyúlás „Másrészt viszont Mohammed hangoztatta azt is, hogy az 5 küldetése nemcsak folytatása valaminek, hanem visszanyúlás is egy elfelejtett, megromlott, eltorzult eredethez, »Abrahám (ősi) vallásához« (millatu-Ibráhím). Az iszlám tehát nem vadonatúj vallás meghirdetését jelenti, hanem inkább valami elfeledettnek és eltorzítottnak az újra felidézését, helyreállítását, kiigazítását, megreformálását. Reformálni akarja azt, ami deformálódott. ”30 Ez egy sajátos szemléletet nyújt az iszlámnak, amely a világ történelmét, a kinyilatkoztatás folyamatosságának az útját egyfajta degradálódás, romlás, pusztulás, majd az isteni kezdeményezésből történő letisztulás, felemelkedés és kettős mozgásában látja. Ezzel részben kapcsolódik a paradicsomi hagyományhoz, amely Isten és Adám kivételes kapcsolatát, közvetlenségét és közelségét mutatja31, ám ennél többet is kimond: létezett egy ősvallás, egy ős-kinyilatkoztatás, amely a teremtés utáni időkben az erkölcstelenség, a hitetlenség, a bűnösség okán eltorzult. Mohammed tehát nem újat hirdető, hanem az ősit helyreállító Prófétaként érkezik. 2. 3. Az iszlám önértelmezés és a kereszténységhez való viszony A fentiekből látszik, hogy a zsidóság és a kereszténység - minden érétkük elismerése mellett (ld. a kontinuitás szempontja) - összességében mégis a megromlott vallásosságot, az eltorzult kinyilatkoztatást jelentik. A muszlimok szemében tehát a folyamatosság mellett ugyanilyen alapvető az a kijelentés is, hogy e két vallás követői bűnös módon viszonyulnak az isteni kinyilatkoztatáshoz. „A zsidók és a keresztények ellen mindig újra felhangzik nála a vád, hogy az Isten kijelentésével mint a szent könyvek birtokosai32, mint a két »szövetség« népe (ahlu-l-kitábejn) ismételten visszaéltek, hogy elcsürték-csavarták a szentírások értelmét, meghamisították tartalmukat, eltitkolták fontos kijelentéseiket. ”33 28 Korán 43:4; 13:39. 29 Korán 56:78. 50 Németh, P., „Ábrahám vallása"- az iszlám, 114k. 11 Isten közvetlenül beszél Ádámmal, nem pedig látomások, angyalok vagy jelenések révén. A későbbi korok emberei közül egyedül Mózesről jegyez föl hasonlót a Szentírás: „Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél” (Kiv 33,11). 32 Itt meg kell jegyeznünk, hogy Mohammed számára nem csak a Tóra és az evangélium, de minden Istentől kinyilatkoztatott könyv a hit tárgya, ld. Korán 42,15. „Fazlur Rahman rámutat, hogy a ’könyv’ szót gyakran nem úgy használja a Korán, mint egy konkrét kinyilatkoztatott könyvre való utalást, »hanem mint egy az isteni kinyilatkoztatások teljességét leíró általános fogalmat«” - Coward, H., Pluralism in the World Religions, 66. 53 Németh, P., „Ábrahám vallása"- az iszlám, 115. TEOLÓGIA 2009/3-4 237
