Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
TOROK CSABA Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése Miért vált ennyire fontossá ez a kérdés? Azért, mert így lehetett a kereszténységen belüli érvvel is alátámasztani azt, ami az iszlám hitének alapja: ő tetőzi be mindazt a törekvést, amely a zsidóságban és a kereszténységben megvan. Maga Jézus utal egy majdan érkező „Beteljesítőre”, a kereszténység legszentebb iratai vágák egy Jézus után érkező „Hírneves—Vigasztaló” eljöttét. Ha azonban ez az ígért Személy elérkezik, akkor ennek az érvnek a logikájából következik, hogy a megelőző fázis, a megelőző lépcsőfok immár szükségtelenné, meghaladottá válik. A tökéletlen után elérkezett a tökéletes ideje. „...az iszlám mind a zsidóságot (az Ószövetséget), mind pedig a keresztyénséget (az Újszövetséget) túlhaladottnak tartja, magát pedig ezek nyilvánvaló örökösének. ”25 így világossá válhat előttünk, hogy az iszlám semmiképpen nem akarja megtagadni saját zsidó és keresztény gyökereit. Csakhogy ezen gyökereket nem a történeti-kritikai, nem is a vallástudományi értelemben szemléli, hanem egy sajátos teológiai perspektívában. Ez a perspektíva pedig azt üzeni számukra, hogy ők már egy sajátos beteljesültség- ben léteznek a tökéletlenebb vallásokhoz képest. „Az iszlám teljes mértékben elismeri zsidó és keresztyén gyökereit, amelyek azonban — szerintük — nem egészen olyanok, amilyennek azt a zsidók és a keresztyének vázolják. A gyökerek viszont a moszlimokat különösebben nem is érdeklik, mert Mohammed prófétasága meghaladta mind a zsidó, mind a keresztyén tanítást, ezért ezekkel foglalkozni sem érdemes.”26 2. 2. Az iszlám önértelmezésének kettőssége Mint fentebb láthattuk, az iszlám önértelmezésében kidomborodik egyfajta erős kontinuitás-tudat — ez mondhatni az identitás egyik pillére. A másik pillér azonban az iszlámnak mint őseredeti vallásnak a szemléletéből fakad: nem egyszerű diszkontinuitásról van szó, hanem sokkal inkább a kontinuitás megelőző elemei elé való visszanyúlásról. E kettős szempont szerint tárul fel az iszlám önértelmezésének az a kettős arca, amely alapvetően meghatározza a zsidósághoz és a kereszténységhez való viszonyát. a) Kontinuitás „Az iszlám önértelmezésében már a kezdeteknél egyfajta kettősség jelenik meg. Egyrészt előfordul az a gondolat, hogy az iszlám nem más, mint a zsidóság és a keresztyénség töretlen folytatása, s Mohammed küldetése csak lezárja és beteljesíti a ószövetségi és újszövetségi próféták, küldöttek hosszú sorát. Ó a »próféták pecsétje« (khátamu’n-nabíjín), az isteni ígéretek beteljesítője, hitelesít minden kijelentést, amelyet Isten a nála levő »jól őrzött táblára« (fi’l-lahi’l-mahfúz) felírt őskönyvből (ummu’l-kitáb) a korábbi prófétáknak már »leküldött« (anzala). Ezért a Tóra, a Zsoltárok, az Evangélium és a Korán egyetlen isteni kijelentés különböző időkben »leküldött« dokumentumai. ”27 Wissenschaften zu Leipzig, phil.-hist. Klasse, 84, 1932, 3. Heft, 22—26. p.], hogy »az ’ahmad' itt valószínű nem személynév, hanem egyszerűen a ’mahmúd’, vagy a ’hamíd’ komparativusa.« Ezzel a moszlim oldal — legalábbis a saját megnyugtatására - megoldotta Mohammed érkezésének bibliai jövendölését.” - Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 80. 25 Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 75; vö. Németh, P., Teológiai párhuzamok kérdése a három monoteista világvallásban, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv (szerk. Szécsi, J.), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest 2004, 134-138. 26 Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 82. 27 Németh, P., „Ábrahám vallása” — az iszlám, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007 (szerk. Szécsi, J.), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest 2003, 113—117, 113k. 236 TEOLÓGIA 2009/3-4
