Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése TOROK CSABA 1. Az első teljes Korán csak a IX. század végéről ismeretes. Ez azt jelenti, hogy Mohammed történelmi fellépése és a teljes szöveg rögzülése között jóval több idő telik el, mint a Jézus-esemény és az újszövetségi könyvek bármelyikének megíródása között. Az idő (bő kétszáz év) oly hosszú, hogy - analógiát keresve - keresztény viszonylatban egy ilyen hosszú intervallumba még a kánonképződés folyamata is belefért (eltekintve a kritikus újszövetségi könyvek körüli vitáktól). Ebből azt olvashatjuk ki, hogy a Korán — bármennyire keveset beszélünk erről - az Újszövetségnél jóval hosszabb redakciós folyamat gyümölcse. 2. A diakritikus pontok hiánya a IX. századig. Szemben a héber nyelvvel, az arab nyelvben a magánhangzók - amelyeket szintén diakritikus pontokkal jelölnek - nem tekinthetőek egyértelműnek pusztán az írott, mássalhangzós szöveg alapján. Amíg tehát nem rögzült — megint csak majd’ háromszáz évnyi távlatban — a Korán hivatalos olvasata, addig sok helyen kétes-, illetve többértelmű volt a szöveg. Ez azt is jelenti, hogy a diakritikus pontok kitétele egyszersmind valódi redakciós és szövegértelmezési munka is volt, amelynek során nem csak a textus, de maga a hozzá kapcsolt jelentés is kanonizáló- dott. Mindez azonban feltűnően sok idővel Mohammed után következett be. A nagy kérdés tehát, hogy mi történt a kezdőév, 622 és a IX. század között. A legsajátosabb az a megállapítás, hogy vallási téren tulajdonképpen semmi: nincsenek muzulmán források ebből az időszakból, s a meghódított területeken élő keresztények sem beszélnek új hitről, hanem inkább egy eretnekségről, amely elveti Jézus istenségét. K.-H. Ohlig ezen jelenségek okán még távolabbra megy: úgy véli, hogy az iszlám egész eredet-elbeszélése tulajdonképpen egy évszázadokkal későbbi mítoszképződés eredménye.15 16 17 A 622-es év tulajdonképpeni eseménye az, hogy Hérakleiosz császár legyőzi a Szasszanida birodalmat, és az így jelentősen „túlterjeszkedett" birodalmát azzal tehermentesíti, hogy számos területet (Egyiptom, Arab-félsziget, Szíria egyes részei) leválaszt a bizánci közigazgatásról. „Ettől kezdve a már régóta ott élő arab törzsek saját maguk urai lettek — ez volt »az arabok szerinti év«. "u Mohammedet sem tekinti valós történeti személynek. A muhammad Ohlig szerint tulajdonképpen Krisztus egy felségcíme, a benedictushoz hasonló jelentéssel. Ezt alátámasztják régészeti leletek, falfeliratok is, ahol arab nyelvű, de keresztény szövegekben így találkozunk a kifejezéssel. „A muhammad tehát eredetileg krisztológiai cím, miként az ’abd-Allah (Isten szolgája), a Próféta, a Küldött és a Messiás prédi- kátum is. A muhammad cím később különvált attól, akire vonatkozott —Jézustól - és korai változatát tekintve már a 8. század elsőfelében egy arab próféta alakjában historizálódott,”'1 Ha az ohligi tézisek túl radikálisak is, egyet minden bizonnyal mutatnak: az iszlám szerves folyamatok révén bontakozott ki a zsidó-keresztény örökségből, sőt megjelenésének első időszakában tulajdonképpen egy kereszténységen belüli mozgalomnak, eretnekségnek is tekinthették egyesek. A történelmi események, a Korán redakciója és az iszlám hit kodifikálása szűk háromszáz év alatt megszülte azt a vallási rendszert, amelyet ma iszlám néven ismerünk. 15 Uo. 411-414. 16 Uo. 412. 17 Uo. 413. TEOLÓGIA 2009/3-4 233
