Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
TOROK CSABA Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése hajlókként, eretnekként kezelték őket a pogánykeresztény egyház részéről. Néhány évtizednek kell csak eltelnie, s még a palesztinai egyháztörténet-írók sem említik ezen csoportokat, jóllehet pár generációval előbb a támadások kereszttüzében álltak. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Arab-félsziget irányában elhagyták Palesztinát, s ezen a félsivatagos területen telepedtek le. ’* Hivatkozhatunk H. J. Schoeps tézisére8 9, aki felveti, hogy ezek az Arab-félszigeten élő zsidó-keresztények voltak a csatorna az evangéliumi tanítások számára.10 Mohammed még ismerhette ezeket a csoportokat, hisz végérvényesen az iszlám terjeszkedése számolta fel őket — kivéve az elkasaiták késői utódait, a mandeusokat. 1.2. Az iszlám eredete és a kritikai vizsgálódás A fenti megfontolásokból világosan látszik, hogy az iszlám vallások metszéspontjában született meg. Bár a részletek olykor homályosak, mégis egyértelműen kitapinthatóak a fejlődés és befolyás fázisai. A kérdést az teszi nehezen pontosíthatóvá, hogy maguk a muszlimok ezen a téren csak kis mértékben folytatnak elmélyült történeti-kritikai kutatásokat.11 A hit gyökerét számukra a Korán maga, illetve a Koránnak Mohammed részére való angyali átadása jelenti. A történetírás terén is az így megismert adatokra, illetve a IX-X. században rögzített elbeszélésekre alapoznak, amelyektől nem mozdulnak el. Eközben a nyugati tudományosság már elkezdett egyfajta kritikai vizsgálódást a Korán és az iszlám eredetére vonatkozólag.12 Ezekbe a kutatásokba maguk az érintettek, vagyis a muszlim tudósok alig-alig kapcsolódnak bele. Ennek van természetesen hitbeli oka, hiszen a kritikai vizsgálódások elemző boncolgatásait a Korán méltósága, tisztelete és integritása, szakralitása elleni támadásnak vélik, ugyanakkor sok esetben a társadalmi visszhangtól, a vallási vezetőség negatív reakcióitól való félelem tart távol sokakat a tudományos vitában való részvételtől. „Ékes példa erre a magát Abú Músá al-Harírí álnévvel illető libanoni szerző, aki Qissz wa- nabí (Pap és próféta) 1985-ben, Bejrutban megjelent munkája publikálásakor nem merte vállalni saját nevét, mert munkájában azt állítja, hogy Mohammed minden tudományát első felesége (Khádidzsa) keresztyén unokatestvérétől, Waraqa ibn Naufaltól tanulta.”13 * Napjainkra az is világossá vált, hogy nem csak a kezdeteknél, vagyis a VII. század legelején kell számolnunk a külső vallási behatásokkal. Tulajdonképpen még jóval később is mozgásban volt az iszlám hitrendszere, amit két szempont egyértelműen megvilágít11: 8 Uo. 479. 9 Ld. Schoeps, H. J., Theologie und Geschichte des Judenchristentums, Mohr & Siebeck, Tübingen 1949. “ Ráadásul ez az elgondolás ugyanúgy alkalmas annak a sajátos jelenségnek a megmagyarázására, hogy miért fordulnak elő a Koránban olyan részek, amelyek arab betűkkel leírt szír-arámi szavakat, mondatokat tartalmaznak, s amelyeket épp ezért arabul olvasva nem is lehet egyértelműen, világosan értelmezni - vö. Ohlig, K.-H., Allah és a keresztény Isten, 410. 11 Vö. Reeth, J. M. F. van, A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai, in Communio 15 (2007), 199-207. 12 Vö. Die dunklen Anfänge. Neue Forschungen zur Entstehung und frühen Geschichte des Islam (szerk. Ohlig, K.-H. - Púin, G. R.), Schiler, Berlin 2005^, 2006^.' 13 Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése. Van-e értelme vallási interferenciákról beszélni moszlim közegben?, in Fórum Társadalomtudományi Szemle 10 (2008/4), 75-84, 82k. “ Ld. Ohlig, K.-H., Allah és a keresztény Isten, 409. 232 TEOLÓGIA 2009/3-4
