Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
A krisztishívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában SZUROMI SZABOLCS ANZELM sokra utal az 1994. július 3—9-ig ülésező Esztergom—Budapesti Főegyházmegye Zsinatának 3309. pontja, ahol egyúttal kitér az új lelkiségi mozgalmak működésére is.37 Az említett egyházi társulások alapvető tulajdonsága, hogy céljuk, tevékenységük és működési területükön keresztül lényegileg kötődnek a nyilvános istentisztelethez, így sajátos lelkiségük karakterisztikusan gazdagítja a plébánia, az egyházmegye, illetve a megszentelt életet követők lelki családjának vallásos életét. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen jellegű társulásoknak - éppen a lelki élet területén végzett munkájuk miatt — lelki vezetőre, vagy ezt a feladatot ellátó lelkipásztorra is szükségük van. A hatályos egyházjog mind a hivatalos, mind a magántársulások esetében lehetővé teszi a társulás lelki életében segédkező pap kinevezését, vagy a társulás által kiválasztott pap, saját ordináriusa által történő megerősítését.38 Az egyházi társulások között azonban — éppen a CIC 298. kánonban megjelölt lehetséges célok alapján — számos olyan társulás is létezik, illetve megalapítható, melyek az egyház tanításának teijedésén, nem a lelki életben való intézményes és aktív részvétellel munkálkodnak, hanem más módon fáradoznak az egyház céljának előmozdításán. Ilyen lehet például az egyházzene teológiailag letisztult tartalmú és művészi ápolása (vö. az 1897. szeptember 2-án, Bogisich Mihály kezdeményezésére megalapított Országos Magyar Cecília Egyesület39), a könyvkiadás, a tudományos társulások (akár a szenttudományok, akár a szaktudományok terén), vagy a szociális szeretet gyakorlásának különböző intézményes formái. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy az utóbbi célokkal létrejövő társulásokból — a tagok egyéni és közösségi munkavégzéséből — hiányozhatna a megszentelődésre és a megszentelésre való törekvés. Éppen ezért fontos, hogy a nem tisztán a lelki élet területén feladatot vállaló társulásokhoz tartozó tagoknak, megfelelő rendszerességgel, lehetőségük nyíljon a sajátos feladatukhoz kötődő lelkigyakorlatos alkalmakon, vagy rekollekciós napokon való részvételre, illetve, hogy személyesen is közvetlenül bekapcsolódjanak plébániájuk és egyházmegyéjük mindennapos lelki életébe. Mindehhez természetesen - bármilyen céllal is jöjjön létre egy egyházi társulás - szükséges, hogy a tagok — életállapotuknak és tevékenységüknek megfelelő — kellő továbbképzésben részesüljenek az egyház tanításáról40, amely egyúttal elősegíti a társulások egyhá- zias jellegének megtartását és a krisztushívők lelki gondozásában való felelősségteljes részvételt.41 37 Esztergom—Budapesti Főegyházmegye Zsinati könyve, Budapest 1994, 128. 38 CIC Can 317 - § 1. Nisi aliud in statutis praevideatur, auctoritatis ecclesiasticae, de qua in can. 312, § 1, est consociationis publicae moderatorem ab ipsa consotiatione publica electum confirmare aut praesentatum instituere aut iure proprio nominare; capellanum vero seu assistentem ecclesiasticum (...). — § 2. Norma in § 1 statuta valet etiam pro consociationibus a sodalibus institutorum religiosorum vi apostolici privilegii extra proprias ecclesias vel domos erectis; in consotiationibus vero a sodalibus institutorum religiosorum in propria ecclesia vel domo erectis, nominatio aut confirmatio moderatoris et cappellani pertinet ad Superiorem instituti, ad normam statutorum.,Vö. Can. 324 § 2. 39 Magyar Katolikus Lexikon X, 228—229. 48 Vö. Hervada, J., Misión laical y formáción, in La misión del laico en la Iglesia y en el mundo (VIII Simposio Intema- cional de Teológia), Pamplona 1987, 481—495. 41 Le Tourneau, D., Criterios de eclesialidad de los movimíentos en la Iglesia universal e Iglesia particulares, in Iglesia universal e Iglesiasparticulares (IX Simposio Intemacional de Teológia), Pamplona 1989, 445—464. TEOLÓGIA 2009/3-4 227
