Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
PUSKÁS ATTILA ■ A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése küli isteni cselekvés feltételezése csorbítaná Isten transzcendens okságát és végső soron Isten transzcendenciáját. Ha Isten a világon belül valamit úgy hozna létre, hogy az egyszersmind nem lenne a világon belüli erők teremtményi, önálló működésének az eredménye, akkor Isten is pontosan azt vinné végbe, amit egyébként a teremtményi okok. Ezzel Isten működése és a teremtményi ok működése, maga Isten és a teremtmény ösz- szehasonlítható lenne egymással, vagyis Isten transzcendenciája kerülne veszélybe. „Ha Isten másod-okok nélkül cselekedne a világban, akkor a másod-okok szerepe illetné meg, ebben az esetben (Isten) a történés világon belüli oka is lenne (persze sohasem csak az), vagyis természeti erő lenne a természeti erők között. Ám ez abszurd.”25 A magyar filozófus másik érve a közvetlen isteni cselekvés lehetőségével szemben azon a tételen nyugszik, hogy a világon belüli létezőnek ahhoz, hogy valóban világon belük létező lehessen, nemcsak a teremtő Istentől kell létében és tevékenységében függnie, hanem egyszersmind a világ egésze, vagyis a világon belüli okok láncolata által is meghatározottnak kell lennie.26 Ebből ismét egyenesen fakad a következtetés, mely szerint: „Isten a világon belül sohasem tud úgy cselekedni, hogy tevékenysége ne lenne egyszersmind a teremtményi síkon a teremtett ható-okok saját tevékenysége által közvetített.”27 Weissmahr transzcendencia-érvében minden további nélkül elfogadható állítás az, mely szerint Isten nem egy természeti erő a természeti erők között. Ugyanakkor joggal tehetjük fel a kritikai kérdést a magyar filozófus következtetésével kapcsolatban: miért kellene, hogy Isten természeti erő legyen, csak azért, mert alkalmanként úgy cselekszik, mint egy természeti erő?28 Aki azt állítja, hogy Isten tud úgy cselekedni, ahogyan egy természeti erő működik, az nem azt állítja, hogy Isten azonos egy természeti erővel, hanem csak azt, hogy mindenható teremtőként tud úgy is cselekedni, ahogyan teremtményei. Ha ily módon Isten cselekvése bizonyos szempontból összemérhető is lesz a teremtményi cselekvéssel, ez távolról sem jelenti azt, hogy maga a cselekvő Isten lenne összemérhető a teremtménnyel.29 Mivel Isten valósága és cselekvése nem azonosítható egymással, lehetséges az, hogy a teremtményi cselekvéssel összemérhető hatást fejtsen ki a világban, mely cselekvésében szimbolikusan megnyilatkozik a cselekvő Isten valósága, anélkül, hogy ezzel elveszítené transzcendenciáját. Weissmahr második érvének kiindulópontja az a tétel, hogy minden világon belüli eseménynek a világon belüli okok által is okozottnak kell lennie ahhoz, hogy valóban az illető esemény része legyen a világnak. 25 Weissmahr, B., Philosophische Gotteslehre, Stuttgart 1983, 144. Hasonló érveléssel találkozunk a következő megfogalmazásban: „Isten teremtett okok nélküli cselekvése tehát Istennek mint teremtett oknak a cselekvése lenne, ami azonban azt jelentené, hogy maga Isten teremtett, világon belüli ok lenne. Ezzel azonban isten istenségét tagadnánk”. UŐ., Gibt es von Gott gewirkte Wunder? Grundsätzliche Überlegungen zu einer verdrängten Problematik, in StZ 191 (1973), 47-61, itt 48. 26 „Míg a világ mint egész csak közvetlenül függ Istentől, addig az egyes létezők Istennel való függőségi kapcsolata mindig a világ mint egész által is közvetített. [...] Mert csak az lehet fennállásában (Bestehen) a világ része, ami keletkezésében a világtól függ.” Weissmahr, B., Philosophische Gotteslehre, 144. 27 Uo. 144k. 28 Itt és a következőkben alapvetően Klaus von Stosch bírálatát ismertetjük. Vö. Stosch, K. von, Gott — Macht — Geschichte, 108 k. Hasonló kritikus állásponttal találkozunk a következő szerzőknél: Alston, W., Divine action: shadow or substance?, in Tracy, T., The God who acts, 41-62; Schulte, R., Wie ist Gottes Wirken in Welt und Geschichte theologisch zu verstehen? Offene Fragen — Erwartungen an ihre Lösungen, in Waldenfels, H., Theologie — Grund und Grenzen. FS H. Dolch, Paderborn 1982, 161-172. 29 A cselekvés hasonlósága is csak részleges, hiszen míg a teremtményi-természetes működés elvileg a természet- tudomány által tetszés szerint megismételhető, Isten különleges, közvetlen cselekvése és hatáskifejtése, mint ami például a csoda esetében történik, nem reprodukálható. 206 TEOLÓGIA 2009/3-4
