Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése ■ PUSKÁS ATTILA A szerző azonban nem igazolja, inkább csak előfeltételezi e kijelentés igazságának evidenciáját. Véleményünk szerint a következtetés kiindulópontjául szolgáló ezen premisz- sza legalábbis további megalapozást igényelne.30 3.3. Teológiai értelmezés a kritikai értékelés tükrében Arra a kérdésre, hogy a csoda Isten közvetlen vagy közvetett cselekvése-e, véleményünk szerint a fentebb ismertetett álláspontoknál árnyaltabb válaszra van szükség. Ennek fő tételeit a következőképpen vázolhatjuk. (1) Isten tud teremtett másod-okok nélkül, közvetlenül is cselekedni az általa teremtett világban, így lehetséges az, hogy bizonyos csodákat közvetlen hatást kifejtve vigyen végbe. Weissmahr véleményünk szerint kellően meg nem alapozott felfogásával szemben állítjuk ezt a tételünket elsősorban Aquinói Szent Tamás érvelése alapján, mely Isten közvetlen hatóokságának lehetőségét a világban sokoldalúan bizonyítja. (2) Első tételünket Isten közvetlen világbeli cselekvésének lehetőségéről alátámasztja a Fiú megtestesülésének és testi megdicsőítésének a bibliai tanúságtétele. Egyetértünk azokkal a szerzőkkel, akik az inkamáció, Krisztus megdicsőítésének és a test végidőbeli föltámasztásának az eseményét kizárólagos és közvetlen, teremtményi együtt-cselekvést, mint másod-okot nem igénylő isteni tettnek tartják.31 Ha ezekben az esetekben Isten ténylegesen tud ily módon cselekedni, akkor elgondolható, hogy csodát is másod-ok aktív közreműködése nélkül vigyen végbe. Megjegyezzük, hogy Aquinói Szent Tamás a miraculum ad substantiam, illetve a miraculum super naturam csodafajta illusztrálására többek között a test megdicsőítését említi példaként. Ha csodának nevezzük Krisztus meg- dicsőítését és saját végidőbeli test szerinti föltámadásunkat, akkor ezt egyedül Isten által véghezvitt, közvetlen, s az egész teremtett rendet felülmúló tettnek kell tekintenünk. Az incarnatio és a glorificatio mellett a iustificatio isteni tettét is megemlíthetjük, mint egyedül Isten által véghezvitt cselekvést a teremtett emberi lélekben. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az említett esetekben mégsem creatio ex nihiloról van szó, vagyis Isten nem minden előföltétel nélküli cselekvést hajt végre. Az isteni cselekvés kiindulópontja (terminus a quo), tárgya illetve előföltétele az általa alkotott teremtmény: Mária igenje és testi valója a megtestesülésnél; a halott Krisztus és az elhunytak testi-anyagi valója a feltámasztásnál/megdicsőítésnél; a bűnös előkészülete a megigazulásra. Ezekben az esetekben noha Isten egyedül és közvetlenül hajtja végre a megtestesülés, a megdicsőítés és a megigazítás aktusát, mégis cselekvésének föltétele vagy legalább befogadója egy általa teremtett létező. Ha ezt átgondoljuk, akkor teológiai látószögbe állítva meglátjuk Weiss- mahr filozófiai tételének részigazságát s ugyanakkor pontatlanságát is. A magyar filozófus tézise, mely szerint „minden világon belüli eseménynek a világon belüli okok által is okozottnak kell lennie”, annyiban fogadható el, amennyiben elég tágan fogjuk fel a „viJ0 A magyar származású filozófusnak a csodát, mint közvetlen isteni cselekvést értelmező hagyományos felfogással szembeni kritikája visszhangra talált a teológusok egy részénél, akik a közvetlen isteni cselekvést a természeti törvények megsértéseként fogták fel, s ezért utasították el annak lehetőségét. Ugyanakkor Weissmahr fent ismertetett két érve is megjelenik a közveden isteni okság elvetésének indokaként. Vö. pl. Fries, H., Fundamentaltheologie, Graz 1985, 292k. ” Vö. Stosch, K. von, Gott — Macht- Geschichte, 168k; Kessler, H., Sucht den Lebenden nicht bei den Toten. Die Auferstehung jesu Christi in biblischer, fundamentaltheologischer und systematischer Sicht, Würzburg 2002, 300; Menke, K.-H., Fleisch geworden aus Maria. Die Geschichte Israels und der Marienglaube der Kirche, Regensburg 1999, 127. TEOLÓGIA 2009/3-4 207