Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése PUSKAS ATTILA Tehát nem képes semmit megvalósítani, hacsak nem vezeti át aktusba a hordozót meghatározott közbülső fokozatok által. Tehát a csodák, melyek úgy valósulnak meg, hogy a hatás nem aszerint a rend szerint jön létre, mely természetes módon lehetséges, nem történhetnek a teremtmény erejéből.” Tamás szerint tehát a quoad modum csodák esetében az a tétel, hogy egyedül Isten tesz csodát, úgy tartható fenn, ha az isteni cselekvést közvetlennek tételezzük, azaz másod-okok nélkül megvalósulónak. A 103. fejezet aztán tovább mélyíti és újabb oldalról alapozza meg ezt a gondolatot. Ebben a részben Tamás megint csak az isteni okság közvetlenségében jelöli meg azt a kritériumot, melynek alapján meg lehet különböztetni az Isten által végbevitt, szoros értelemben vett csodát és a szellemi lények által művelt számunkra csodálatosnak látszó dolgokat. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy Aquinói Szent Tamás szerint Isten nemcsak képes arra, hogy a természetes okok rendjén kívül közvetlen módon hozzon létre valamilyen hatást (I. tétel), hanem a csodák esetében ténylegesen ez történik, sőt ez a közvetlenség lényegi és megkülönböztető mozzanata a csodának (II. tétel). Véleményünk szerint, Szent Tamás második tételével kapcsolatban bizonyos kérdések megválaszolatlanul maradnak. Vajon a 135. zsoltárban szereplő állítás, mely szerint egyedül Isten tesz csodát, szükségképpen magában foglalja azt is, hogy teremtményi okok és együttműködés nélkül cselekszik? A zsoltáros hálaadó imájában felsorolja Isten nagy és csodálatos műveit. Ezek között egyaránt szerepelnek a teremtés isteni tettének aktusai, a történelemben véghez vitt szabadító tettek és az általános isteni gondviselés művei. Mind azt illusztrálja, hogy egyedül Isten tesz csodát, de nem mindegyik foglal magában feltétlenül kizárólagos isteni cselekvést. A történelmi megmentő tettek és a gondviselés művei, noha olyan tudást és hatalmat feltételeznek, mellyel egyedül Isten rendelkezik, mégis többnyire teremtményi együttműködés révén valósulnak meg. A szentírási szövegkörnyezet tehát nem indokolja a zsoltár mondatából levont tamási következtetést. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy maga az Angyali Doktor is beszél arról, hogy az angyalok Isten erejével tehetnek és tesznek csodát.24 Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy teremtményi együttműködéssel valósul meg a csoda, tehát nem másod-ok nélkül. A megfogalmazás „in virtute divina” arra utal, hogy Tamás a fő-ok és az eszköz-ok viszonya szerint fogja fel Isten és az angyal együttműködését bizonyos csodák esetében. Ha ez megvalósulhat anélkül, hogy sértené az „egyedül Isten tesz csodát” szentírási kijelentést, akkor nem világos, hogy a teremtményi okok kizárása miért lenne szükségképpen elengedhetetlen eleme a csodának, s kiváltképpen a quoad modum csodának. 3. 2 Weissmahr Béla megközelítése Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a csoda Isten közvetlen vagy közvetett cselekvése-e, a tamási okság elméletén alapuló, de az Angyali Doktor válaszával ellentétes álláspontra helyezkedett Weissmahr Béla. A magyar származású filozófus nézete szerint Isten mindig és kivétel nélkül teremtett másod-okok révén cselekszik, sőt kizárólag csak így cselekedhet még a csodatétel esetében is. Isten soha nem a teremtmény helyett cselekszik. Noha a világ egészét Isten közvetlenül hozza létre, mégsem működik soha a világban a teremtményi erők saját működése nélkül. Weissmahr szerint ugyanis a másod-okok nél2‘ ScG III, c. 103. Tamás itt még azt is elfogadja, hogy az angyalok egy része nemcsak közbenjárás módján, hanem saját tekintély alapján, Isten erejében is tehet csodát. TEOLÓGIA 2009/3-4 205
