Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
PUSKÁS ATTILA A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése Doktor álláspontja két tételben foglalható össze. A csodák teológiai-filozófiai értelmezésével foglalkozó műveiben Tamás egyfelől részletesen bizonyítja első tézisét, miszerint Isten képes cselekedni az általa teremtett dolgokba írt természetes renden kívül is, anélkül, hogy másod-okokat felhasználna bizonyos okozatok/hatások létrehozásához. A közvetlen isteni okság vagyis hatáskifejtés lehetőségét alátámasztó érvek közül csak néhányat említsünk: (1) Mivel Isten nem a természet szükségszerűségéből, hanem szabad akarata által cselekszik, s mivel ismerete kiteljed minden egyedi létezőre is, így nemcsak egyetemes, hanem részleges hatásokat is létre tud hozni. (2) Tekintettel arra, hogy a semmiből, minden előfeltétel nélkül teremt, arra is képes, hogy a teremtményeket közelebbi okaik nélkül mozgassa valamilyen hatás kifejtésére. (3) Mivel Isten a világ más rendjét is el tudja gondolni, és létre tudja hozni, mint amilyen az univerzum tényleges rendje, ezért a természetes okok működésének rendjén kívül is létre tudja hozni ezen okok hatásait, az okok igénybevétele nélkül. (5) Az isteni gondviselés alakította ki a teremtett dolgok tényleges rendjét az isteni jóság megjelenítése céljából. Ám a teremtett világ véges jósága nem képes tökéletesen megjeleníteni Isten végtelen jóságát. Tehát az isteni jóság másképpen, a tényleges rendtől eltérően is megjeleníthető.22 Tamás második tétele a 135 zsoltár kijelentését ismétli meg és értelmezi, mely szerint egyedül Isten művel csodát.23 Az Angyali Doktor minden erőfeszítése arra irányul, hogy meghatározza, miben is áll tartalmilag ez az „egyedül”. Ha gondolatmenetét figyelmesen végigkíséijük például abban a formában, ahogy az a Summa contra Gentilesben megfogalmazódik, akkor észre vehetjük, hogy a szentírási mondat fényében a csoda Tamás által előzetesen adott fogalma fokozatosan pontosítódik és egyre jobban lehatárolódik. Az említett mű III. könyvének 101. fejezetében a miraculum általános metafizikai meghatározása így hangzik: „Azokat a dolgokat, melyeket Isten a teremtett dolgokban felállított szokásos renden kívül visz végbe, csodáknak szokás nevezni”. A miraculum szófejtő elemzését követően — a csodálatot kiváltó esemény, azaz a csoda rejtett oka abszolút értelemben minden ember számára Isten — Tamás ugyanebben a fejezetben egy ismeretelméleti mozzanattal kibővítve a metafizikai definíciót, a következő meghatározást adja: „Csodáknak kell tehát nevezni sajátos értelemben az Isten által a dolgokban egyetemesen megfigyelt renden kívül okozott dolgokat.” E definíció általánosságát mutatja az a tény, hogy a csodák fokozatainak a felsorolásában, mely közvetlenül követi a meghatározást, egyaránt szerepelnek az abszolút és a relatív értelemben vett csodák. Az első csoportba azok tartoznak, melyeket a természet sohasem tud véghezvinni; a másodikba azok, melyeket a természet is elvileg vagy akár rendszeresen meg tud valósítani, de nem ugyanazon a módon, mint Isten. Ha azonban ez így van, akkor milyen tartalommal tölthető meg ez utóbbi csoportba tartozó „relatív” csodák esetében a zsoltáros kijelentése, mely szerint egyedül Isten művel csodát? Miben áll itt a csoda véghezvitelének egyedül Istenre jellemző módja? Tamás a következő fejezetben így fogalmazza meg a válaszát: „Nos, minden teremtménynek szüksége van arra, hogy valami hordozót használjon ahhoz, hogy valamit megvalósítson; ugyanakkor nem képes véghezvinni mást, csak azt, amire nézve képességi létben van a hordozó, ahogy már megmutattuk (lib. II. c. 21.). 22 ScG III, cap. 99; vö. De Pót. q. 6, a. 1; S77i I, q. 105, a. 6. 23 „Qui facit mirabilia magna solus”, in ScG III, c. 102. A Vulgata számozása szerint az idézett zsoltárvers a Ps 135,4-ben, a héber számozás szerint a 136,4-ben olvasható. Vö. a következő fordításokkal: „Csak ő tesz csodát ...” (Szent István Társulat, Budapest 2006); „Őt, aki nagy csodákat művel egymaga ...” (Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997); „A ki nagy csodákat művel egyedül...” (Károli-fordítás). 204 TEOLÓGIA 2009/3-4
