Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése PUSKAS ATTILA nyilatkozik, hogy a gyógyulás nem magyarázható a szaktudományos ismeretek alapján.12 Az orvosoknak tehát nem azt a kérdést kell eldönteniük, hogy csoda történt-e vagy sem — ez meghaladná tudományuk illetékességi határait —, hanem csak azzal kapcsolatban kell állást foglalniuk, hogy a gyógyulás orvosi és egyéb szaktudományos szempontból rendkívülinek minősíthető-e, megmagyarázhatatlannak mondható-e az eddigi tudományos ismeretek és tapasztalatok alapján.13 A véleményük megformálásához figyelembe vett tényezők nagy része egybeesik a XIV. Benedek által megfogalmazott kritériumokkal. A gyógyulás szaktudományos megmagyarázhatatlanságának továbbra is szükséges elemei, hogy (1) súlyos szervi betegségből történjen a gyógyulás, mely betegség kimenetelének orvosi előrejelzése kedvezőtlen volt; (2) a gyógyulás hirtelen menjen végbe; (3) az alkalmazott orvosi kezelés eredménytelennek bizonyult; (4) a gyógyulás végleges és teljes legyen.14 E szempontok szűrőként működnek a kétséges, többféleképpen is értelmezhető vagy bizonytalan esetek megítéléséhez és kizárásához. Ezek a szükséges, de önmagukban nem elégséges feltételei annak, hogy az orvosilag rendkívülinek minősített gyógyulás teológiailag csodának tekinthető legyen. A csoda hivatalos megállapítása az egyházi hatóság hatáskörébe tartozik, mely a Teológiai Kongresszus és a Szenttéavatási Kongregáció tagjainak többségi pozitív állás- foglalását követően születik meg. A szaktudományosán rendkívülinek tekintett gyógyulás csodának minősítése teológiai megfontolásokat igényel. Magától értetődő, hogy Istennek az ember üdvösségét munkáló, hatalmát kinyilvánító és a teremtés eszkatológiai beteljesítését mintegy előrejelző természetfeletti cselekvésének a megállapítása nem lehet empirikus tudománynak, csak a teológiának a tárgya. Csak a hittudomány képes a rendkívüli eseményként jelentkező gyógyulást olyan isteni jelcselekményként értelmezni, mely Isten dicsőségére, az ember üdvösségére, a teremtés eszkatológiai beteljesítésére, valamint az egyház összjavára és küldetése támogatására irányul. A csoda teológiai hermeneutikájához tartozik, hogy a felsorolt jelentéselemeket abból a sokrétű összefüggésrendszerből kell értelmezni, mely Isten szolgájának életszentsége, az egyház jelenbeli történelmi helyzete, a Bibliában tanúsított és az egyház történetében véghezvitt más csodákkal való analógia között fennáll.15 Mindehhez hozzátehetjük, hogy a csoda meghatározásban szereplő olyan elemek is, mint „természetfeletti” vagy „a teremtett természetet meghaladó” szintén teológiai minősítések. Ezek az elnevezések csak egy olyan tudomány szótárához tartozhatnak, melynek a végső horizontja a természetfeletti. Csak ez az elég tágas horizont teszi lehetővé a természetes és a természetfeletti megkülönböztetését, a természetes lehatárolását, s azt is, hogy egy rendkívülinek mondható eseményt egyben természetfeletti történésnek is minősíthessünk, vagyis csodának. A szaktudományoknak a horizontja túl szűkös ehhez, mivel eleve csak a természetessel számol. De még egy lépéssel továbbmehetünk és kimondhatjuk azt is, hogy a csoda bizonyos meghatározásaiban felbukkanó olyan elemek, mint „természeten kívüli”, illetve „a természet erőit vagy törvényeit meghaladó” szintén teológiai-filozófiai minősítések. A természettudomány módszeréhez tartozik, hogy empirikus jelenséget más empirikus jelenségre vezet vissza arra törekedve, hogy megállapítsa a közöttük fennálló és matematikailag is rögzíthető törvényszerűségeket. 12 GutiÉrrez, J. L., 1 miracoli nell’apparato probatorio déllé cause di canonizzazíone, in Ius Ecclesiae 10 (1998), 491—529, itt: 502; Misztal, H., Le cause di canonizzazíone. Storia e procedura, 380, 503k. 13 Thiebaut, F., La diagnosi délléguarigioni extra-naturali, in Sacra doctrina 5 (1960), 133-146, itt: 141. 14 Alliney, A., IIprocesso canonico di accertamento dei miracoli, in Sacra doctrina 5 (1960), 51-59. 13 Scheffczyk, L., Wunder und Heiligsprechung, 299k. TEOLÓGIA 2009/3-4 199