Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bácskai Károly: Az alázat mint bibliai paradigma
BÁCSKAI KÁROLY (evangélikus hittudományi egyetem) Az alázat mint bibliai paradigma „Az alázatnak nevezett erény gyökere az Istenség mélyén van”1 „Luthernek egyik legmélyebb felismerése az volt, hogy Isten értünk a Krisztusban kicsivé tette magát. Miközben ezt tette, meghagyta szabadságunkat és emberségünket. Megmutatta nekünk a szívét, hogy így a mi szívünket megnyerhesse.. .”2 Az eredeti hivatása szerint ágostonos szerzetes pap-tanár Luther úgy látta, hogy az újszövetségi értelemben vett alázatnak az alapja az, hogy Isten az emberért Krisztusban megalázta magát. Isten olyan, hogy gazdagsága, szabadsága, hatalma - a szeretet gazdagsága, a szeretet szabadsága, a szeretet hatalma — nem fejezhető ki, és ezek nincsenek is kinyilatkoztatva másként, mint Jézus Krisztus szegénységében, függésében és alázatában. Isten végtelenül gazdag. De gazdag szeretetben, nem birtoklásban, sem a tulajdonként megtartott létben. A szeretetben való gazdagság és szegénység szinonim fogalmak. Isten végtelenül független, tehát szabad. De szabad arra, hogy szeressen és a szeretetben a végletekig elmenjen. A szeretet véglete az, hogy lemond a függetlenségéről. A határ a halál. Isten végtelenül nagy, hatalmas. De nagysága az, hogy mindent megtehet, amire a szeretet képes, egészen addig, hogy elmosódik a tekintet alázatában. Milyen hatalom kell ahhoz Istennek, hogy a szeretet benne ne legyen előkelő leereszkedés! Ez a hatalom kifürkészhetetlen misztérium. Jézus kinyilatkoztatja ezt nekünk, amikor megmossa övéi lábát, tettetés vagy hamis alázatosság nélkül: tette igazán megmondja, hogyan szeret az Isten.3 Jézus alázatosságának a hangsúlyozása — a „mindenható” Istenre való hivatkozások mintegy ellenpontjaként — a közelmúlt teológiai gondolkodásának is meghatározó eleme volt. Dorothee Solle Isten erőtlensége a világban című tanulmányában megállapítja, hogy az ártatlanok szenvedése miatt a modem ember joggal vádolja az atyának, a királynak, a világ urának, a mindenhatónak tartott Istent. A legújabb kor erre vonatkozó ismertebb teológiai terminusai, úgymint az „istenfogyatkozás”, a „rejtőzködő Isten”, a 1 Idézet Eckhardt mestertől, in Varillon, F., Isten alázata és szenvedése, Szent István Társulat, Budapest 2002, 19. Tillich, P., Der Mensch zwischen Bedrohung und Geborgenheit (Ein Tillich-Brevier) (ford. Jánossy, I.), Evangelisches Verlagswerk, Stuttgart, in Szöveggyűjtemény Karl Barth, Dietrich Bonhoeffer és Paul Tillich műveiből, Filozófia-oktatók Továbbképző és Információs Központja debreceni munkabizottságának füzetei 1-3, 1985, 185. 3 Varillon, F., Isten alázata és szenvedése, Szent István Társulat, Budapest 2002, 69-70. 1
