Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Perendy László: A páli iratok recepciója a korai apologetikában
A páli iratok recepciója a korai apologetikában PERENDY LÁSZLÓ nek látszik, mivel Jusztinosz egyébként sokat idézi az Ószövetség könyveit és az evangéliumokat, sőt még a Jelenések könyvét is. Van-e ennek a hallgatásnak valamilyen ésszerű oka, vagy pedig kifejezetten ellenséges ignorálással állunk szemben? Az utóbbit Dass- mann azért sem tartja valószínűleg, mert Jusztinosz más apostol tekintélyére sem hivatkozik. Dassmann szerint egyszerűen még nem tett szert Pál Jusztinosz szemében akkora tekintélyre, mint az Ószövetség vagy az evangéliumok. De vajon miért hallgatja el teljesen Pál nevét? W. Bauer szerint azért, mert Jusztinosz kortársa, Markion éppen Pálra hivatkozva vetette el az Ószövetséget.5 Márpedig Jusztinosz egyértelműen ellenfele volt Markionnak. Ez abból is kitűnik, hogy írt egy művet Markion ellen, ahogyan azt Eusze- biosz - Ireneuszra hivatkozva — tanúsítja.6 Dassmann úgy látja, hogy azért sem várhatunk Jusztinosztól több utalást Pálra, mert az apologétának a pogány hallgatósággal szemben alkalmazott érvelési módszere ezt nem tette volna célszerűvé, hiszen - a többi apologé- tához hasonlóan - ő is előtérbe helyezi a kereszténység ősi eredetét (Alterswebeis). Pál azonban elsősorban nem a pogányokhoz, hanem keresztény közösségekhez szól. Érveléséből nem hiányzik ugyan az apologetikai, sőt misszionáriusi szándék, természetszerűleg mégis sokkal erőteljesebb benne a kérügmatikus jelleg.7 Tatianosz Beszéd a görögök ellen című művében számos egyezést találunk a Rómaiakhoz és a Kolosszeiekhez írt levéllel, ugyanakkor csak távoli utalásokat az I. Korintusí és az Efezusiakhoz írt levélre. Bamett nézetét elfogadva, Dassmann úgy vélekedik, hogy ezek az utalások inkább a páli örökség általános ismeretéről árulkodnak és nem közvetlen irodalmi függésről. R. M. Grant kutatásai még több páli reminiszcenciát tártak fel, mégpedig nem csak Tatianosz egyetlen teljesen fennmaradt művében.8 Alexandriai Kelemen őrizte meg számunkra Tatianosz elveszett művének egy részletét, amelynek címe: A Megváltó szerinti tökéletességrcíl. A Sztrómateisz III 81-ben idézett rész az I. Korintusí levél 7,5—6-ot elemzi: „Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként.” Tatianosznak azonban nem tetszik az „engedmény” kifejezés, hiszen - legalábbis Ireneusz tanúsága szerint (Adversus haereses I, 28,1) - úgy tartja, hogy a házasság nem más, mint „romlottság és paráznaság”. Talán ennek tulajdonítható, hogy Tatianosz elvetette Pál néhány levelét, ahogyan erről Jeromos értesít bennünket.9 Tatianosz állítólag elvetette a házasságot, a húsevést és a borivást. A Timóteusnak írt I. levélben mindhárom elfogadható: lTim 4,3: „Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza.” lTim 5,14: „Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak féijhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre.” lTim 5,23: „Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.” Jeromos szerint azonban a Titusznak írt levelet elfogadta Tatianosz. Ezt Grant annak tulajdonítja, hogy az 1,8-ban szerepel az eyKpaxf|<; szó, az 1,14-ben a szerző elveti a „zsidó mítoszokat”, a 3,9-ben pedig a „genealógiákat”. 5 Bauer, W., Rechtgläubigkeit und Ketzerei im ältesten Christentum (= Beiträge zur historischen Theologie 10), Tübingen 1964, 219. 6 H. E. IV 11,8 köv. 7 Dassmann, i. m., 244-248. 8 Grant, R. M., Tatian and the Bible, in Studia Patrsitca 1 (Texte und Untersuchungen 63), Berlin 1957, 297—306. 9 In ep. ad Tit., praef. TEOLÓGIA 2009/3-4 189
