Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
MEDGYESSY LÁSZLÓ Jézus és a pénz olyan erszénybe kerülnek, amelyet a moly meg nem rág, a rozsda meg nem emészt, a tolvaj el nem lop. De a legörvendetesebb az, hogy ez az erszény átmenthető e világból Isten országába. Minden halandó üres kézzel, szegényen érkezik, de aki jó sáfár volt, az élete végén lelki javakkal megrakodva, gazdagon távozhat. 7. A Mester tanításaiban, köztük az egyik leghíresebb példázatában, az irgalmas szamaritánus történetében a felebaráti szeretet fontossága mellett a pénzt mint a jót-tevés eszközét is hangsúlyozta. A történet hőse nem csak nagylelkű, de tehetős ember is volt. Mutatja ezt jól felszerelt szamara, a két dénár, amit a fogadósnak átadott (ennyi fizetség járt akkor naponta egy betegápolónak), és szavai: „Viseld gondját, és ha többet kökénél, visszatérve megadom neked.”41 Ezzel a szamaritánus teljes felelősséget vállalt az áldozatért. Mai nyelven így is mondhatnánk: egy kitöltetlen csekket vagy egy hitelkártyát hagyott a gondozónál. Ilyen mélységű és költséges segítséget komoly lelki és anyagi háttér nélkül nem adhatott volna. De megtette, mert jó sáfárként pénzét ott tartotta, ahol irgalmas szíve volt. Hasonló volt a „szeretett” tanítványhoz, aki véglegesen, fenntartások nélkül befogadta Jézus édesanyját. Kérdésünk nem csak az tehát, hogy Jézusnak mi a véleménye a pénzről, hanem az, hogy mit tanácsol, hol és mire használjuk azt. Az irgalmas szamaritánus, az olajat hozó asszony, a szeretett tanítvány, sőt Zakeus új szemszögéből láthatjuk tisztán a Mester útmutató válaszát: legyen a pénz számunkra is a , jót-tevés” eszköze. Nem több! De kevesebb sem. “ Lk 10,35. 186 TEOLÓGIA 2009/3-4
