Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete
KRANITZ MIHÁLY 1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete hanghoz” bizonyára hozzájárult az Egyházak Világtanácsának megalakulása 1948. augusztus 23-án. Ezt követően, tehát tíz évvel a „katolikus nyitás előtt”, a Szent Officium egy új dekrétumot adott ki 1949. december 20-án, melyben egy kedvezőbb szellem nyilvánult meg. Bár az egység fogalmát még a „nyájhoz” való visszatérésben képzeli el és a „keressük, ami összeköt és nem azt, ami szétválaszt” stockholmi jelszóban (1910) inkább veszélyt lát, mégis a helyi ordinárius engedélyével elképzelhetőnek tartja, hogy papok és alkalmas világi hívek részt vegyenek ökumenikus rendezvényeken mint „pár cum pari”, vagyis mint egyenlő felek, és ekkor beszél hivatalos katolikus dokumentum először „ökumenikus mozgalomról”, anélkül, hogy az megváltoztatná a katolikus ekkléziológiai szemléletét.30 A háttérben bizonnyal ott volt a „lelki ökumenizmus”, mely a hivatalos útkeresések mögött már kész eredményeket tudott felmutatni, s ezzel valójában a római katolikus egyház is tudott azonosulni.31 Az egyik ilyen „szent kísérlet” a januári imahét, mely már a százéves múltra tekint vissza. Az imamozgalmat az anglikán Spencer Jones (1857—1943) és Paul Wattson (1863-1940) kezdeményezte, akik Szent Péter székfoglalása és Szent Pál megtérése ünnepei közé eső napokra (január 18-25) meghirdették a keresztények egységéért végzett imahetet. Kezdetben ezt „egységnyolcadnak”, oktávának is nevezték, majd a katolikussá lett Wattson, a Megbékélés Társasága alapítója, a New York állambeli Hudson-öbölben, Graymoor-ban indította el az imamozgalmat 1908- ban.32 A mozgalom történetébe 1935-től kapcsolódtak be a katolikusok, nevezetesen Paul Couturier (1881—1953) lyoni egyházmegyés pap, végig gondolva, hogy a keresztények egységéért végzett imádság alapja tulajdonképpen Jézus imája (Jn 17, 21), amit gyakorolnunk kell. Vele együtt dolgozott az egységért Jules Monchanin (1875—1957), aki később, 1939-ben Indiába ment. 1940-ben a háború sötét éveiben hozta létre az ökumenikus taizéi közösséget a protestáns Roger Schütz (1915—2005) és a később kato- lizált Max Thurian (1921—1996) a testvériség szellemében mindazokkal, akik szenvednek.33 Ezen a szinten a párbeszéd nemcsak hogy minden veszélytől mentes, hanem szükségessé is vált és az 1950-es évek végére meg is hozta a gyümölcsét. Itt már nemcsak emberi erőfeszítésről van szó, hanem egy olyan misztériumról, — mint maga az egyház -, mely felülről származik. Ezek után nem véletlen, hogy XXIII. János pápa ökumenikus elkötelezettségének éppen az imahetet lezáró napon, Szent Pál apostol ünnepén adott kifejezést. A zsinat meghirdetésének a tényére lelkesedéssel válaszoltak az egyházi, társadalmi és az intellektuális világ képviselői. Jacques Maritain (1882—1973), aki VI. Pál pápa jó barátja volt, a zsinat befejezése után így összegzi a kezdeti célkitűzéseket: „XXIII. JánosSebastian Tromp (1889—1975), a Szent Officium konzultora ment el, de részvétele nagyon visszafogott volt. Más katolikus papok mint újságírók voltak jelen. Vö, Congar, YJournal d’un théologien 1946-1956 (szerk. Etienne Fouilloux), Cerf, Paris 2005, 149—150. 30 Tartarini, M. A., La rivoluzione ecumenica. Respiro nuovo dei cristiani, in II Margine (1983/1), 37. 31 A zsinat meghirdetése idején a XX. századi ökumenikus törekvésekről lásd: McDonagh, E., Roman Catholics and Unity, Mowbray, London 1962; Tavard, G. (szerk.), Two Century of Ecumenism, London 1960; Weigel, G., The Ecumenical Movement, Chapman, London 1957; Boyer, Ch., Christian Unity and the Ecumenical Movement, Bums Oates, London 1962; Hurley, M., Towards Christian Unity, CTS, Ireland 1960. 12 Vö. art. Week of Prayer for Christian Unity, in Dictionary of Ecumenical Movement, WCC Publication, Geneva 2002, 1203. 33 Vö. art. Spiritual Ecumenism, in Dictionary of Ecumenical Movement, 1069. Lásd még: Couturier, P., Priére et unité chrétienne — testament oecuménique, Cerf, Paris 2003. 160 TEOLÓGIA 2009/3-4
