Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete
KRANITZ MIHÁLY 1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete És ekkor azonnal a világ minden részéről jöttek az első hírek az ehhez hasonló elfogadásokról. Sehol egy ellentétes megjegyzés vagy egy felülmúlhatatlan akadályra való utalás. Ez valóban a megrendült beleegyezések igazi kórosa volt, amelyhez nemsokára társultak azoknak a testvéreknek a hangjai, akik még nem részesülhettek tökéletesen az Úr által kívánt és létrehozott egységben.”20 A Szentatya beszámolójából árad természetes optimizmusa, amikor a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika bíborosainak csöndjére és a terv iránti lelkesedésére utal, azonban az is tagadhatatlan, hogy a zsinat gondolata bizonyos zavart okozott a római Kúria működésében, mely mindent a központból kívánt irányítani. Az előkészítő évek és a zsinat alatt is gyakran lehetett kritikát hallani, hogy a zsinat meghirdetése felbolygatta az egyház addigi rendjét. Még gondviselésszerűnek is lehet tekinteni, hogy XXIII. János pápa a környezetében nem találkozott olyan akár álcázott közvetlen ellenállással, amely megvalósíthatatlanná tette volna elgondolását. Az egyébként ismert volt, hogy már XI. Piusz és XII. Piusz pápa is gondolkodott egy zsinat összehívásán. XI. Piusz 1923-ban ezerkétszáz püspököt kérdezett meg egy lehetséges zsinatról. De a tervnek nem volt folytatása. XII. Piusz Ernesto Ruffini bíboros (1888-1967) javaslatára vállalkozott volna arra, hogy folytassák az I. Vatikáni Zsinatot a modern tévedések kiigazítására.21 Felállt egy előkészítő bizottság, több albizottságra bontva a Szent Officium titkos ellenőrzése alatt, mely megközelítőleg három éven át fejtette ki tevékenységét. XII. Piusz azonban 1951 januárjában valószínűleg a bizottságon belül, a zsinat előkészítéséről, céljáról, tartamáról folytatott eltérő viták miatt lemondott a tervről. Valószínű, hogy XXIII. János nagyon is tudott XI. Piusz tervéről, jóllehet csak 1924-ben, vagyis a konzultáció után részesült a püspökszentelésben. Giovanni Caprile szerint pápasága kezdetén XXIII. János valószínűleg tájékozódott a pápai magánkönyvtárban található feljegyzésekről, a XI. Piusz megkeresésére írt válaszokról, de csak 1959. január 25-e után. Azt azonban semmi nem igazolja, hogy XI. Piusz tervei, amelyeket titokban készítettek elő, eljuthattak hozzá.22 Mégis, pápasága első napjaitól kezdve — már a megválasztása utáni ötödik napon — titkárának, Mgr. Capovillának a tanúsága szerint a zsinat gondolata már megjelent feljegyzéseiben. Ezt 1959. január 9-én bizalmasan, a teljes titok feltételével megosztotta egy barátjával, Giovanni Rossival, a Szent Pál Társaság alapítójával. Szüntelenül azért imádkozott, és kérte az Urat, hogy adjon megfelelő világosságot, hogy megtalálja pápasága helyes útját. Cassius orosz ortodox püspök, a párizsi Szent Gergely Intézet rektora beszélt arról, hogy XXIII. János nyíltan elmondta egy orosz teológusnak, hogy egy zsinat összehívásának a gondolata foglalkoztatja, „két szolgálat múlva”. O először nem is foglalkozott ezzel, később azonban tájékozódott...23 Mit is kellett érteni „szolgálaton”? Kétségkívül egy liturgikus imádságot. Ez az első „szolgálat” valószínűleg azzal függ össze, amire Mgr. Capovilla utalt: XXIII. János pápasága első napjaiban mondta neki: „Reggel az imádság és az Angelus közben, míg a kereszt előtt térdeltem, olyan hangokat hallottam, melyek minden jó pap lelkében felhangoznak, és továbbra is azt kértem az Úrtól, őrizzen meg alázatban, nyugalomban, helyes ítélőképességben ahhoz, hogy a jó 20 Documentation Catholique, 3 Juin 1962, col. 710-711. Lásd még: IjJAS, A., Isten igaz embere: XXIII. János pápa, SZÍT, Budapest 1976, 187-198 (A zsinat előszelében). 21 A tévedések elítélését lásd: XII. Plusz pápa, Humani generis körlevél 1950. augusztus 12. Vö. DH 3875—3899. 22 Rouquette, R., La fin d’un chrétienté, Unam Sanctam 69a, Cerf, Paris 1968, 21—24. 21 Vö. Irénikon. Reuue des moines de Chevtogne (1961/1), 234. 158 TEOLÓGIA 2009/3-4
