Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete
Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete BOLBERITZ PÁL Vagyis a lélek — miközben megismeri az ismerő aktust és az ismeret tárgyát — egyben a megismerés alanyát (önmagát), sőt a megismerési folyamat „létét” is fölfogja e „teljes visszatérésben ”.6 Ám a lélek önmegismerése mégsem kivétel a szenttamási ismeretelmélet alapelve alól, miszerint minden megismerés az érzéki tapasztalásból indul ki és attól is függ. Szent Tamás ezt úgy magyarázza, hogy az emberi lélek, mint teremtett szellem — ami csak a testtel való szubsztanciális egységben képes kifejezni önmagát — a jelen világrendben csak úgy tud újabb ismeretet szerezni, hogy a képzetekhez fordul7, melyek az érzéki megismerés adataira épülnek,8 s ezekből vonatkoztat el. Az emberi lélek ezek szerint képzetek nélkül nem tud értelmi tevékenységet kifejteni. Ezért azokba kell rendszerezés végett „belehatolnia” (introspectio), azoktól „függően” kell gondolkodnia. Ahol az értelem rendszerező „behatolása” korlátozva van, ott a széteső képzetek hamis tudati állapotokat idézhetnek elő (amint ez beteg vagy szellemileg fogyatékos emberek esetében tapasztalható), és akadályozzák a világról alkotott, valóságnak megfelelő ismeretek kialakítását. Mindennek magyarázatát Szent Tamás abban látja, hogy az ember megismerő „ereje” arányosítva van természetes tárgyához.9 Röviden összefoglalva az eddigieket: Az emberi lélek, amint ezt Arisztotelész is tanítja (s ebben Szent Tamás követi mesterét), képzetek közvetítése nélkül nem képes a szellemi megismerésre, és így az Angyali Doktorral megalapozottan mondhatjuk: semmi olyasmi nincs az értelemben, ami az érzéki megismerésben megelőzően már ne lett volna meg10. Az előbbiekből nyilvánvalóan következik, hogy az emberi értelem e földi élet során nem képes direkt tudást szerezni az anyagtalan szubsztanciákról, mivel ezek nem az érzéki megismerés tárgyai és nem is lehetnek azok.11 A nehézséget még fokozza, hogy ily módon metafizikai értelemben sem lehet ismerethez jutni és Isten megismerése - pusztán az ész segítségével — lehetetlennek tűnik, hiszen Isten semmiképpen sem lehet az érzéki megtapasztalás tárgya. Ha értelmünk a megismerés során a képzetektől függ, melyeket az érzéki adatokból alakítottunk ki, miként ismerheti meg akkor a „fizikain túli” (metafizikai) valóságokat, melyekről sajátos értelemben nem lehet képzetünk, s melyekről nem az érzékek működése útján szerezhetünk új ismereteket?12 Ha igaz a szenttamási elv, hogy „semmi olyasmi nincs az értelemben, ami az érzékekben ne lett volna előzőleg megalapozva”, miképp szerezhetünk értelmi ismeretet Istenről, hiszen róla nincs megelőző, érzékileg megalapozott tudásunk13? Röviden: a tomista pszichológia és episztemológia oldaláról nézve a szenttamási filozófiai istentan (theologia naturalis) elkerülhetetlenül érvénytelennek tűnik, mivel nem tudjuk „túllépni” (transz- cendálni) az érzéki megismerés határait és ezért arra sem vagyunk képesek, hogy szellemi természetű ismerettárgyakat ragadjunk meg. E komoly ellenvetéssel csak akkor tudunk megbirkózni, ha tüzetesebben megvizsgáljuk Szent Tamás tanítását az emberi értelemről (intellectus), mint ilyenről. Amint láttuk, az érzékeket működésükben szükségszerűen meghatározza a tárgyak bizonyos részleges megnyilvánulási formája. Ezzel szemben az értelem (intellectus), mely természeténél fog6 Reditio completa in seipso - STh. I. 87,1„Nisi convertendo se ad phantasmata.” 8 STh. I. 84,7. 9 STh. I. 84,7. „Nihil in itellectu quod prius non fuerit in sensu.” 11 STh. I. 88,1. 12 STh. I. 84,7 ad 3. Deus non fuerit prius in sensu. 15
