Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Gánóczy Sándor: Kálvin és Mária
GÁNÓCZY SÁNDOR Kálvin és Mária anya-gyermek viszonyról, kezdve a születés előtti hónapokban, folytatva a szülést követő években, végül is az egyéni öntudat fejlődésének minden fokán, pozitív és negatív szempontból egyaránt. Ebben a mélylélektani összefüggésben magától értetődő, hogy az anyaság elemzése szükségszerűen magával vonja az apaságét is. Itt érinti a kutatás azt, amit teológiailag „jó- zsefi funkcióknak” lehetne nevezni. Következőleg a nemiség összetett valósága, és annak ilyen vagy olyan megélése nem lehet idegen a mariológiától sem. Ezen a vonalon, mint láttuk, segíthetnek nekünk már a reformátorok is. Helytelen lenne katolikus Mária-ké- pünket valami égre néző szemérmetesség ürügye alatt ettől a szemponttól távol tartani. A máriai anyaság abban megegyezik modern gondolkodásunkkal, hogy teljes mértékben szabad döntésen alapszik. Semmi sem történik benne vak szükségszerűséggel, kényszer alatt. Itt fontos, hogy az „angyali üdvözlet’’-re válaszoló „legyen így”, ama nevezetes „fiat mihi secundum verbum tuum ”, a várandósság bekövetkezését a bízó hit hatáskörébe emeli. Analóg módon kapcsolhatnánk össze ezzel a manapság annyi vitát keltő kívánt vagy nem kívánt anyaság gondolatát, amely bizonyos helyzetekben a születésszabályozás problémáit is érinti. Az idevágó lelkiség keretében az a kérdés, hogy „legyen vagy ne legyen gyerek” a bízó hittől nem vonatkoztathat el. Mindenesetre a gyermekáldás számos problémája kaphat bizonyos mértékben mariológiai választ vagy legalábbis megvilágítást. Hiszen, mint Kálvin a „Boldogasszonyról” szóló elmélkedéseiben jól látta, egy boldogságra hivatott emberpár boldogságra hivatott gyermekeiről van szó. Egy további érintkezési pont ott mutatkozik, ahol Mária anyasága a maga sajátosan közösségi távlatában jelenik meg. Csak gúnyolódni kívánó emberek mondhatják, hogy Jézus „egyke” volt. Csak szenzációkat keresők számára érdekes, hogy voltak-e fiatalabb testvérei vagy sem. Hogy Mária többgyermekes anya volt vagy sem. Teológiailag fontos ezzel szemben az, amit szintén Kálvin jegyzett meg finoman, ugyanis, hogy Mária azért lett az Isten Fiának anyja, hogy minden embert testvérévé tegyen. Ezen a ponton torkollik bele a modem mariológiába nemcsak az ekkléziológia, hanem egy a testvériségre építő szociális és társadalmi ideál is. Hála Máriának, születhetett egy olyan Üdvözítő, aki nem csak zsidókat üdvözít. Egyetemes, univerzális, és ilyen értelemben „katolikus” „megváltást” ígér ez az anyaság. Nem vagyunk itt messze az „egyesült nemzetek” eszményétől sem. De nagyon távol az individualizmus” ideológiájától. Mármost mit lehet mondani a többi Mária-dogma modem befogadhatóságáról? Mielőtt nekifogok, jelezni szeretném, hogy a Zsinat nem tartja a rájuk vonatkozó kijelentéseit véglegesen lezárt, többé semmi módosításra sem szoruló tanításnak, „completa doctriná”-nak.18 Ez Karl Rahner tételére emlékeztet, miszerint a Tanítóhivatal minden dogmatizált kijelentése „előrefelé nyitott”, németül: „nach vorne offen”.19 Eszerint szabad és kell azon fáradozni, hogy létrejöjjön egy újra meg újra aktualizált mariológia. Vegyük aztán Mária maradandó szüzességének dogmáját. Szintén Rahner szerint ez a tan semmi esetre sem egy „nőgyógyászati kérdésre” akar választ adni. De arra a kérdésre sem, hogy vajon a szűzi érintetlenség önmagában véve egy magas erkölcsi értéket képez. Általános felfogás szerint csak akkor és annyiban etikai érték, ha valaki egy magas életcél szolgálatában szabadon vállalja. Akkor van értelme, ha energiákat koncentrál mások vagy akár már a helyesen felfogott önkiteljesülés szolgálatában is. Mária így szentelte szűzi életformáját az üdvözítő megtestesülésnek, bízó hittel és önátadással. Ilyen értelemben lett egyszer és mindenkorra nemcsak apácák és katolikus lelkészek példaképévé, LG 54. 19 Quaestiones Disputatae 54,10. 152 TEOLÓGIA 2009/3-4
