Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Gánóczy Sándor: Kálvin és Mária
Kálvin és Mária GÁNÓCZY SÁNDOR jelen voltak, amikor Jézus férfi tanítványai többé-kevésbé gyáván elmenekültek. Beleértve a szikla-embert, Pétert is. Itt szeretnék megállni. Hiszen nem szándékom sem a reformátorok mariológiáját a maga teljességében felvázolni, sem pedig a katolikus Mária-dogmákat közvetett módon kritizálni. Tény az, hogy ezek az idők folyamán más utakat jártak, mint Luther és Kálvin, akik szigorúan a »sola scriptura« elvét követték. A mi dogmáink inkább úgy jöttek létre, hogy a Tanítóhivatal a hívő nép ájtatosságára és annak szokásaira figyelt. Bár számára szintén az »istenszülőség«, a »theotokosz« volt a kiindulópont, de ugyanakkor befolyásolta a szűzi érintetlenség ideálja is, később szintúgy a bűnmentesség természetfeletti elképzelése, végül pedig, a hénochi előkép nyomában, a biológiai halál elkerülése azáltal, hogy szentéletű emberek az elragadtatás útján jutnak be Isten örökkévalóságába. Ilyen módon Mária égi mivolta került az előtérbe. Szimbólumai például a királynői korona és a napsugárba öltözöttség lett, metaforái pedig a közbenjáró, a védőügyvéd és a bűnbocsánat szorgalmazója. Különösen a latin népeknél, Mária megjelenései és az ezek folyamán kifejezésre jutott üzenetei is sokat nyomtak a latba. Gondoljunk csak Lourdes- ra és Fatimára. Ajtatosság és dogmatizálás itt kéz a kézben fejlődtek, alakultak. A kutató szentírástudomány ebben a folyamatban nem mindig jutott szóhoz. Távol áll tőlem ennek a fejlődésnek lebecsülése, hiszen itt is bizonyos mértékben élő hit jutott kifejezésre. Ne vesse meg a teológus az imádkozó képzelőerőt. Mint még ki fogom mutatni, az ájtatossági dogmák sokban meg is felelnek az evangéliumok tanúságainak. Ennek bemutatására törekedett a Zsinat, amikor Mária-képét Krisztus és az egyház bibliailag megfogalmazott misztériumába építette bele. Hogy ez az egyeztető munka a Lumen gentiumban sokszor nagyon is sokféle hagyomány összekeverését és egy a mai ember számára alig érthető nyelvezetet eredményezett, az más lapra tartozik. Mindenesete a Konstitúció maga is kívánja, hogy mariológiája alakításán a teológusok tovább dolgozzanak.17 Előadásom szintén ebben a munkában szeretne részt venni. Éppen ezért nem kell eretnekségnek tekinteni, amikor a reformátoroktól azt a törekvést kívánom tanulni, hogy a bibliai Mária-tanúságok alapvető összetevőként jussanak be egy új, korszerű mariológia felépítésébe. Egy ilyen tan és ájtatosság természetesen „földönjá- róbb” lesz, mint az inkább „égre néző” hagyományos tan és gyakorlat. Emellett nagyobb szerepet ad a nő egyenértékűségének, sajátos méltóságának, távolról sem kizárólag az anyaságra és a szüzességre redukálható szerepének. A célt kutató és kreatív dogmatikánk szerintem annál gyorsabban fogja elérni, minél határozottabban ökumenikus együttműködésben dolgozik. Előadásom befejezéseként nem kis merészséggel megkísérlem kimutatni a katolikus Mária-dogmák legalábbis részleges összeegyeztethetőségét a mai ember- és nőideállal. Hangsúlyozom, hogy itt egyéni véleményt fogok kifejezésre juttatni, amennyiben annak megfogalmazását a hittudományt is jellemző kutatási szabadság jegyében kívánom megkísérelni. Az alapvető dogma tárgya az, hogy Mária Isten Fiának anyja. Persze szükséges, hogy anyaságához a nevelői szerepet is hozzágondoljuk. Az is beletartozik a Megtestesülés misztériumába. Természetesen a terhesség kilenc hónapja is. Mármost tudjuk, hogy a modern mélylélektan tudományos kutatásnak vetette alá az ilyen, a maga teljességében vett anyaságot. Tette pedig ezt Freud, Jung, Winnikott, Piaget, Vergot és a gyermek- lélektan számos művelőjének befolyása alatt. így egyre tárgyilagosabb kép alakult ki az 17 Vö. LG 54. TEOLÓGIA 2009/3-4 151
