Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete
BOLBERITZ PAL Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete rint „Szókratész ember”. A „konkrét”, egyedi Szókratész megismerése szükséges tehát ahhoz, hogy eljussunk „általában” „az ember” egyetemes, lényegi ismeretéhez. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Szent Tamás szerint az értelem nem képes ismeretet kialakítani az érzékelhető testi dolgokról. Amit Szent Tamás hangsúlyoz, az nem más, mint hogy elménknek csak indirekt (közvetett) ismerete van a dolog részleges mivoltáról, mivel értelmi megismerésünk direkt (közvetlen) tárgya a dologban lévő általános, egyetemes mozzanat.3. Am ez mégsem jelenti azt, hogy az értelmi megismerés elsődleges tárgya a dolog elvont fogalma (idea) mint ilyen: az elme ugyanis megragadja a dologban a formális (lényeget adó) mozzanatot - pl. a képességileg egyetemes mozzanatot Szókratészben — és ezt vonatkoztatja el az egyedi jellegében megmutatkozó (individualizált) ismerettárgyból. Tehát a megismerés elsődleges tárgya — Szent Tamás szerint — a direkt egyetemes mozzanat, amit a részleges tárgyban ragadunk meg, míg a megismerés másodlagos tárgya a már megragadott és értelmileg „földolgozott” egyetemes mozzanat, vagyis az ismerettárgyban lévő, ám tudatilag most már lereflektált, reflexív, egyetemes, tárgyi mozzanat. Szent Tamás az elvonatkoztatást itt úgy értelmezi, hogy az nem más, mint a konkrét ismerettárgyból való abstractio, és nem „általában” az anyagtól való elvonatkoztatás. Vagyis az értelem a részleges és egyediesített anyagból vonatkoztat el, és nem az érthető „anyag”-kó\ (itt természetesen az „anyag”-on, mint intelligibilis matérián azt az anyagot kell érteni, ami a mennyiséggel felruházott egyedi-részleges anyag szubsztan- ciális hordozója.4 Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy az értelem képes direkt ráirá- nyulással is megismerni a részleges anyagi tárgyat, mint ilyet, de azt csak az érzékek közvetítésével tudja megtenni, hogy a részleges tárgyat a maga érzékelhető testi mivoltában ismerje meg. Más szóval kifejezve: a részleges, testi ismerettárgy nem lehet az intellektuális megismerés direkt tárgya. Éspedig nem annak részleges anyagi jellege miatt, hanem azért, mert az értelem csak az „anyag”-ból, mint az egyediség „elvéből” (principium indi- viduationis) való elvonatkoztatás útján szerezhet tudást arról, ami van - „erről” vagy „arról” az anyagról.5 3. MEGISMERÉS ÉS LÉT Aquinói Szent Tamás szerint az emberi szellem eredendően a képességiség (potentia) állapotában van a tudásszerzést illetően, de nincsenek veleszületett ideái. Pontosabban megfogalmazva: egyedül abban az értelemben hordoz az elme magában ún. veleszületett ideákat, hogy természetes és veleszületett képessége (capacitas) van arra, hogy elvonatkoztasson és fogalmakat alkosson. Ami a konkrét és pontosan körülhatárolt fogalmakat illeti, ebben a vonatkozásban születéskor az elme valóban „tabula rasa” (üres tábla), amire a megismerés folyamán kerülnek fel az egyes fogalmak. A szellemi megismerés által szerzett ismeretek forrása mindenképpen az érzéki észlelésben van megalapozva, jóllehet a szellemi lélek (mint az emberi test lényegadó formája) megismerésének természetes tárgya az anyagi dolgok elvont lényege. A szellemi lélek (mint megismerő alany) a saját megismerő tevékenységéhez való „visszatérés” (reditio), az arra való reflektálás útján ismeri meg önmagát. Nem direkte a maga lényegét, hanem az aktust ismeri meg, melynek tartalma az érthető szerkezet (species intelligibilis) elvonatkoztatása az anyagi tárgyból. 3STh. 1.86,1. 4 STh. 1. 85,1. 5 STh. I. 86,1 ad 3. 14
