Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században m BEKE MARGIT — 8-án Incze András, Magyary Pál, Tóth János —Jézus hét szaváról a kereszten, magyar nyelven, — 10-én Pamula Mihály, Jurkovich Emil, Veress Ferenc - A Szentkeresztről, német nyelven. Az elöljárók több alkalommal helytelenítve megjegyezték, hogy jóváhagyás nélkül, vagyis az elöljárók nem hallották előzőleg a beszédeket. Az 1878-as intézeti törvény négy negyedórát ír elő imára és elmélkedésre, reggel felkelés után és este lefekvés előtt két-két negyedórát.33 A kollégisták vasár- és ünnepnapokon délután a kápolnában szentségkitételes litánián vesznek részt. A törvények szólnak a szentségekhez való járulás gyakoriságáról is, és a források után tanúi lehetünk a szentségi fegyelem változásának. Az áldozás szentségét minden esetben gyónás előzte meg. A XIX. század elején egy hónapban két alkalommal lehetett kellő előkészítés, gyónás után magukhoz venni az oltáriszentséget.34 A megtéréshez kiváló eszköz Krisztus szenvedésének a megfontolása, és erre int az 1851-es törvény: „Ha Jézus sebeihez alázatosan futsz, nagy vigasztalást találsz.”35 Ehhez fűződik az a rendelkezés, hogy minden pénteken, Jézus szenvedésének napján, és nagyböjt mindenegyes estéjén, Krisztus öt szent sebének tiszteletére öt miatyánkot és üdvözlégyet mondanak a növendékek közösen, és fejet hajtva hozzáteszik: „Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.” A bűnbánatot megfelelően készítette elő a mindennapi esti lelkiismeret vizsgálat, amely 4-5 percig tartott. A gyónást rendszerint a spirituálisnál végezték, de lelkűk nagyobb javára a házban lévő más papnál, vagy a rektor által házba hívott személynél gyónhatnak. E század vége felé annyit ír elő a szabályzat, hogy a spirituális által előírt napokon gyónjanak a növendékek és áldozzanak, de már engedményt tesz azzal, hogy a gyóntató ítélete szerint lehet gyakrabban gyónni és áldozni.36 1898-ban figyelemre méltó indoklással gyakoribbá teszik a két szentséggel, gyónás és áldozással való élést.37 Ezt azzal indokolják az elöljárók, hogy a növendékek napjában, néha többször kénytelenek a nagyváros zajában, zűrzavarában végighaladni, és azért, mert ilyen világváros sok piszkot rejt méhében, nem ritkán olyan kísértéseknek vannak kitéve, amilyeneknek otthon nem. Éppen ezért hetente végeznek szentgyónást és áldozást, ezen felül az ifjabbak egyszer, az idősebbek kétszer, kivételesen háromszor is járulhatnak szentáldozáshoz, amit a növendékek önként és nem elöljárói nyomásra tesznek. Általában csütörtökön és szombaton este gyónnak, hogy másnap áldozhassanak, pénteken pedig egy jezsuita jön az intézetbe gyóntatni. Karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor általános gyónást végeznek egy magyar lazarista papnál ebben az időben. Az eukarisztia iránti tisztelet mélyen gyökerezett a növendékekben. Nem véletlen, hogy az intézet kápolnájában többszöri kérés után oltáriszentséget őrizhettek, amely nagy örömöt jelentett az ott lakóknak. Az elöljárók a lelkiélet legerősebb eszközének tartották a gyakori eukarisztialátogatást és -imádását, ezért csütörtökön, az eukarisztia alapításának napján, délután öt órakor szentségkitételt tartottak, az elején és végén szent33 PáLt 1878, Leges VI. statútum. 34 PáLt, Collectanea adnotationes 1808-12. 33 PL Sátovszky János. Egyházkormányzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, III. statútum. 36 PáLt 1878, Leges VII. statútum. 37 PáLt 1898. július 11. Relatio. TEOLÓGIA 2009/3-4 143
