Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
BEKE MARGIT ■ A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században ségi áldással egybekötve.38 A gyakori szentséglátogatás eredményeként, az elöljáró megállapítása alapján, Szent Bernáttal elmondhatják: méznél is édesebb Jézus jelenléte. A magatartást pontosan előírják erre az esetre is. A szentáldozást magukhoz vehetik a házi kápolnában, és ilyenkor az Úr asztalához birétum és könyv nélkül, összetett kezekkel mehetnek. A szentáldozás napja legyen nagyon nagy és kedves! A források szerint, amely napon a növendékek az égi asztal részesei lehetnek, az legyen az angyali lakoma napja. Amikor Krisztus testével és vérével egyek lesznek, és a szeretet lángjától felgyulladva, a lakoma asztalától visszatérve felismerik, hogy a Fentvaló Úr, akit az angyalok imádnak, velük egyesült, akkor elmondhassák: „O res mirabilis! Manducat Dominum pauper servus humus et humilis.”39 Amint a fentiekből kitűnik, a szentáldozáshoz járulás e század végére aránylag gyakorivá válik. Az elöljárók dicsérően szólnak a növendékekről, amikor megjegyzik, hogy az Oltáriszentséggel képesek voltak bensőséges viszonyt kialakítani.40 A lelkiéletnek megalapozója a lelkigyakorlat, amelynek szükségességére a törvények figyelmeztetnek.41 A növendékek Krisztusnak, a Mesternek a mintájára, aki negyven napon át böjtölt és imádkozott, valamint a szent apostolok példájára, akik tíz napon át imádkoztak a Szentlélek eljövetele előtt, az iskolai év kezdetén háromnapos lelkigyakorlatot végeznek, megfontolva, milyen a világ hiúsága, amelyet elhagytak, és milyen állapotra vágynak. A lelkigyakorlat végén az újonnan beöltözendők általános gyónást végeznek, hogy megtisztuljanak, új emberként öltözzenek be, és új — Istennek tetsző — életet éljenek. Az előírásoknak megfelelően a húsvét előtti nagyhét első három napja szintén lelkigyakorlatban telik el, Jézus szenvedésére és halálára emlékezve, akit keresztre feszítettek, és hogy a növendékek Szent Bernáttal elmondhassák: ha írsz, nem elégít ki, csak ha Jézus nevét olvasom benne, ha szólsz, Jézus szóljon benned.42 A nagyobb papi rendek felvételét szintén lelkigyakorlat előzte meg. Az október végit általában a spirituális tartotta latinul, a nagyhetit a század végén már magyarul. Ekkor a növendékek fél vagy egész évről végeznek gyónást, esetleg életgyónást. A növendékek az év folyamán mindennap az egész egyház imájába, és a szentek tiszteletébe bekapcsolódva éltek. Jézus Krisztus szeretete nyilvánult meg a pénteki, és nagyböjt minden napján végzett öt miatyánk és üdvözlégy elmondásával, míg csütörtök délután az oltáriszentségben jelenlévő Jézust imádták. Jézus iránti tiszteletből a kápolna előtt sem beszélgettek. Később, a század vége felén nagyböjt minden péntekén vacsora előtt cultus passionist végeztek húsz percig az oltáron kitett kereszt partikula előtt, amelyet az ima végén csókra nyújtott a spirituális.43 Farsang vasárnapján pedig szentségimádás volt a kápolnában, ahol hármasával félóránként váltották egymást reggel 7 órától délután 5-ig. Hamvazószerda előtti húshagyó hétfőn és kedden magánszorgalomból engeszteltek. Nagyhét utolsó három napján zsolozsmát énekeltek a jezsuita templomban. A XIX. század vége felé minden hónap első péntekén és utána következő két napon a Szent Szív imádására szentáldozás után elmondták a Szent Szív litániáját, több felajánló imával 58 PL SátovszkyJános. Egyházkormányzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, III., V. statútum. 19 Oltáriszentségi ének. " PáLt 1898. július 11. Relatio. 41 Rimely, 303; PL, Sátovszky János. Egyházkormányzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, VI. statútum; PáLt 1898. július 11. Relatio. 42 Sermones 36. de Verbis Domini. 13 PáLt 1898. július 11. Relatio. 144 TEOLÓGIA 2009/3-4
