Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete

Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete BOLBERITZ PÁL mozzanatot, és így alakulhat ki a tudatban a dolog koncentrált, egységesített, egyetemes, kifejezett „képe” (species expressa), avagy a „tudati szó” (verbum mentis), azaz a fogalom. A szenvedő értelem befogadó képessége és aktív közreműködése (a cselekvő értelem hatá­sára) lehetővé teszi tehát, hogy velünk született fogalmak nélkül, az érzéki megismerés köz­vetítésével új szellemi ismeretekhez, fogalmakhoz, értelmi belátásokhoz jussunk. Fontos itt megjegyezni — épp Szent Tamás szellemében —, hogy az így kialakított elvont fogalom nem lehet a megismerés sajátos tárgya. Ha ugyanis az lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az ideákat és nem magukat a dolgokat ismerjük meg. A tudományos íté­letek sem a tudatunkon „kívül” létező valóságokra vonatkozóan fejeznék ki igaz vagy téves ítéleteinket, hanem csupán a tudatunk által „létrehozott”, pusztán a tudatunkban létező fogalmak közötti összefüggések logikai törvényeit vizsgálnák. Ez pedig azt jelen­tené, hogy a fogalom így nem más, mint az értelem működésének valamiféle módozata, aminek nincs megfelelő alapja a tudatunkon kívüli valóságban. Ezzel szemben — hang­súlyozza Szent Tamás ismeretelméleti realizmusa — a fogalom mindig a tárgyi valóság ha­sonlatosságára kialakított értelmi termék a tudatban, melynek segítségével képesek va­gyunk megismerni az objektív valóságot. Szent Tamás kifejezését használva: A fogalom (conceptus) az, amivel megismerünk (id, quo intelligitur) és nem az, amit megismerünk (id, quod intelligitur)2. Nem kétséges, hogy az elme képes arra, hogy reflektáljon az értelem működésének módosulásaira, s így alkalmazni is tudja („rá képes vinni”) a tudatban ki­alakított fogalmakat a tárgyra. Ám az így kialakított ismeret csupán másodlagos mozzanat az ismeretszerzésben, mert az elsó'dleges tudást az érzéki tapasztalásból alakítjuk ki elvonat­koztatással, s ebben az értelemben a fogalom, mint elsődleges ismeretforrás pusztán eszkö­ze a megismerésnek. Szent Tamás e fölismerésével elhárítja mind a szubjektív, mind az objektív idealizmus veszélyét, és elkerüli ezen irányzatok ismeretelméleti útvesztőjét. 2. AZ EGYETEMES LÉNYEG Aquinói Szent Tamás hangsúlyozottan tanítja, hogy az értelem közvetlenül a dolgok egyetemes lényegét ismeri meg, s így arra a logikai végkövetkeztetésre jut, hogy az emberi szellem nem képes direkt közvetlenséggel megismerni az anyagi dolgokat. Am megteszi ezt az érzéki megismerő képesség, hiszen általa képesek vagyunk a részleges, érzékileg megragadható tárgyak megragadására. Ezután az értelem (intellectus) az elvonatkoztatás (abstractio) útján kiemeli az érthető szerkezetet (species intelligibilis) az egyedi „anyagi” tárgyból, és csak így alakíthat ki a maga számára a dologról egyetemes ismeretet. Áz el­vonatkoztatást követően azonban az értelem csak úgy fejtheti ki további aktivitását, hogy mintegy „odafordítja” (conversio) figyelmét a dolog képzetéhez (phantasma), „ami­ben” felleli az egyetemesség mozzanatát. így jut el ahhoz, hogy reflex (tudatosult) és indi­rekt (közvetett) ismeretet alakítson ki a képzeleti kép (phantasma) által megjelenített, részleges ismerettárgyról. Az előbb elmondottakat a következő példával lehet megvilá­gítani: az érzéki tapasztalás (sensitiv apprehensio) útján megismert Szókratészből az elme elvonatkoztatással alakíthatja ki általában „az ember” fogalmát. Viszont az elvont foga­lom az értelem számára a további elmélyített ismeret eszköze lesz, melynek segítségével az értelem a fantáziaképet mind jobban megtisztítja az „érzéki-képzeleti-részleges” és egyedi jegyektől, és így képessé válik arra, hogy kialakítsa azt a tudati ítéletet, mely sze­2 STh. I. 5,2. ■ . mm-‘i 13

Next

/
Thumbnails
Contents